Petrik Ferenc (szerk.): A szerzői jog - A gyakorló jogász kézikönyve 3. (Budapest, 1990)
Első rész. A szerzői jog általános szabályai - I. fejezet. Bevezető rendelkezések
b) az eredeti mű védelmi ideje lejárt, vagy c) szabad felhasználás [17. § (3) bek.] körébe tartozó átdolgozásról, illetőleg feldolgozásról van szó. Mindhárom esetre vonatkozik az a szabály [Vhr. 3. §-ának (1) bek.], amely szerint valamennyi származékos művön (átdolgozáson, fordításon) az alapul szolgáló mű szerzőjének nevét fel kell tüntetni. A szabad feldolgozás 17. § (3) bek.-ben írt esetét - véleményünk szerint - a törvény túlságosan széles körben állapítja meg. Egyetértünk Lontai szóhasználatával, aki „ötletfelhasználásnak” nevezi ezt az esetet. Valóban csak az ötletszintű laza kapcsolat esetében eshet a származékos mű a szabad felhasználás körébe. A törvény szövegéből ezzel szemben az következik, hogy az ún. „szabad” műfajokban (irodalom, képzőművészet, iparművészet) a származékos mű alkotása nem korlátozott. Szabad pl. színdarabot novellává feldolgozni (Kézikönyv 1973. 148. o.). Ezt indokolatlannak tartjuk. Egyébként a bírói gyakorlat is szigorúan értelmezi a törvényt, nem tekintette pl. szabad feldolgozásnak a prózai vígjáték musicallé való átdolgozását. (Főv. B. 25. P. 25 517/1970.) Az újabban gyakorivá vált sajátos másodlagos felhasználói (merchandising) tevékenységet általában nem tekinthetjük szabad felhasználásnak. Ezekben az esetekben műfaj váltással jön létre - többnyire iparszerű előállítással - a származékos mű; többnyire tévéjáték, rajzfilm népszerű figuráinak „szabad” műfajban (képregényben, iparművészeti tárgyon) való felhasználásáról van szó. Konkrét ügyben a Legfelsőbb Bíróság rámutatott: „a megfilmesítési szerződés alapján a felhasználó nem szerez jogosultságot arra, hogy a filmben felhasznált művet önálló nyereségforrásként hasznosítsa. Erre csak a szerzőkkel kötött külön megállapodás alapján van lehetőség.” (LB Pf. IV. 21 138/1985., BH 1986/9. 363.) Ezek az ügyek felvetik a szerzőtársi-társszerzői viszony kérdését is (ezzel még az 5. §-hoz fűzött magyarázatban foglalkozunk). E kérdésre elsősorban amiatt tértünk ki, hogy bemutassuk: a bírói gyakorlat - a közfelfogással egyezően - mennyire szigorú az eredeti mű alkotóinak védelme tekintetében, s nem tágítja ki a szabad felhasználás körét. A szerzői jogi irodalomban többször idézett példa a származékos művekkel kapcsolatban Chopin művének átdolgozása táncdallá. A konkrét ügyben a Legfelsőbb Bíróság megállapította: „(...) Nem eredeti alkotás és a szerzői jog bitorlásának tekintendő a szerző beleegyezése nélkül történt olyan átdolgozás, amely nem egyéb, mint a kérdéses mű utánképzése ugyanabban az alakban vagy más alakban oly változtatásokkal, hozzáadásokkal vagy rövidítésekkel, amelyek nem lényegesek és nem adják meg az utánképzésnek (átdolgozásnak) új, eredeti mű jellegét. (...) Van olyan átdolgozás, amely ha a szerző beleegyezése nélkül történt, a szerzői jog bitorlásának tekintendő és szerzői jogi védelemben nem részesül és olyan átdolgozás is van, amely az előbbi alkotástól tartalomban és a megjelenítés módjában alapvetően eltér, az alapul fekvő műtől független eredeti alkotásnak minősül, annak ellenére, hogy az ihletet az átdolgozás szerzője az előbbi műből merítette. Zenemű tekintetében az átdolgozást jogosnak csak akkor lehet minősíteni, ha az átdolgozással alkotott új zenemű az előbbihez képest, tartalomban és formában merőben eltér és az átvett dallamnak az átdol-27
