Petrik Ferenc (szerk.): A szerzői jog - A gyakorló jogász kézikönyve 3. (Budapest, 1990)

Második rész. A szerzői jog különös része - XVII. fejezet. A szoftver szerzői jogi védelme

lemmel - a szerzői díj 60 százalékánál, szoftver esetében 10 százaléknál alacsonyabb mértékben is meghatározhatja.

A szerzői díjrészesedés számítási alapja

„Ilyen körülmények között a Vhr. 12. §-ának (1) bekezdésében megfogalmazott tényállás megvalósult, az ún. 1. számú eseti szerződés az alperes jogelődje részéről harmadik személlyel kötött olyan felhasználási szerződés, amelyből folyóan a szerzői díj meghatározott részére a szerző igényt tarthat.

Nem foghat helyt olyan értelmezés, amely a fejlesztés céljából kötött szerződések esetén az ennek keretében létrejött művek szerzőit a jogvédelemtől, következésképpen a szerzői díjtól megfosztaná.” (LB Pf. III. 20 197/1985/14. sz.)

Az Szjt. V. 12. § (1) bek. szerinti szabály kivételes. A szoftver szerzői díjigénye nem mindenféle, hanem csak úgynevezett külső felhasználás esetén jár, vagyis ha a munkáltató a szoftverre harmadik személlyel felhasználási szerződést köt. Erről a díjigényről viszont lemondani sem lehet: a szerzőt önmagával szemben is védik az Szjt. V. 40. §-ának egyoldalúan kógens szabályai.

A szoftver művet a munkáltatónál - akár kutatás-fejlesztési megbízás keretében - megrendelő személy is „harmadik személy” az Szjt. V. 12. §-a, a munkavállalói díjigény szempontjából; ehhez nem szükséges ismételt felhasználás. Dijalapító szerződés a saját szoftverrel külső megbízó részére adatfeldolgozás vállalása is.

„Eltérő rendelkezés hiányában azonban - amint arra a Legfelsőbb Bíróság korábban már rámutatott - a szoftver-szolgáltatási szerződésben kikötött ellenértéket kell a szerzőt megillető díj alapjaként figyelembe venni. A munkaviszony keretében alkotott szoftver esetében ugyanis a jogszabály [Vhr. 12. §-ának (1) bekezdése] figyelemmel van arra, hogy a szerző a művet a munkáltató eszközeinek, szellemi erőforrásainak felhasználásával a munkáltató költségére és kockázatára, munkabér ellenében alkotja, ezért illeti meg a munkavállalót a szerzői díjnak csupán bizonyos hányada díjazásként.” (Pf. IV. 20 417/1982., LB Pf. III. 20 197/1985/14. sz.)

A szerzői dijrészesedés számítási alapjául, árbevételből tehát nem vonható le a gépidő költsége, az adóteher, a bérköltségek stb. A vállalati ráfordításokat inkább a mérték, a százalékos arány megállapításánál kell figyelembe venni (erre bizonyos körben utal is a jogszabály), s így nem a díjalap, de a díjmérték munkáltatói szabályozásával kell az alkotóteljesítménnyel, az ösztönzéssel és a munkahelyi bérviszonyokkal összhangban lévő díjazást kialakítani.

Más kérdés természetesen, hogy ha a szerződés a szoftver mellett más szolgáltatásra is irányul, ennek ellenértéke - már a szerződésben! -’elkülönítendő. Saját szoftverrel való adatfeldolgozás esetén a gépidő szokásos dija (a gép bérleti dija) ugyancsak elkülöníthető, hiszen a külső megbízó, ha a szoftvert átvenné és maga futtatná, alkalmazási-futtatási költségeket nyilván nem fizetne. Amennyiben a szerződés a szoftver mint szellemi alkotás felhasználási diját nem választaná el a szerződés szerinti egyéb áruk, szolgáltatások ellenértékétől, akkor ezt - a munkavállalói díjazás céljaira - belső kalkulációval kell megtenni. Ennek során a vállalat átlagos ráfordításaival, nyereségkulcsával kell számolni.

282