Petrik Ferenc (szerk.): A szerzői jog - A gyakorló jogász kézikönyve 3. (Budapest, 1990)
Második rész. A szerzői jog különös része - XVII. fejezet. A szoftver szerzői jogi védelme
„Az alperes igazolta, hogy az alapszabályban meghatározott tevékenységi körében - egyebek között - informatikai berendezéseket gyárt, amelyek értékesítéséhez esetenként olyan számítógépi program szolgáltatása is hozzátartozik, amely nem szerepel a berendezés árában és nem csupán az adott rendszer egységeinek kezelését biztosítja. Ezeknek a szoftvereknek a kifejlesztését az alperes részben saját, részben - mint az elbírált esetben is - külső munkaerőkkel végeztette. Az alperes tehát feladatkörébe tartozóan kötötte meg a felhasználási szerződést. Ennek ellenére a Legfelsőbb Bíróság azért nem látott alapot a 10%-nál is alacsonyabb mértékű díjkulcs megállapítására, mert az alperesnél nem voltak olyan szervezeti adottságok, amelyek a szoftver kidolgozásánál jelentősen közrehatottak volna, és amelyek egyúttal a mű megalkotásával kapcsolatos számottevő munkáltatói ráfordításnak is tekinthetők lettek volna.” (LB Pf. IV. 20 417/ 1982. sz., BH 1985/7. 269. sz., PJD X. 37. sz.) A munkavállaló szerzői díjrészesedés mértéke először is attól függ, hogy az értékesítési (szoftver felhasználási) szerződések kötése a munkáltató feladatkörébe tartozik-e. A feladatkört, mint a szokásos, az alapító szabályok (rendeletek) szerinti célt szolgáló ügyletkötési gyakorlatot a bírói gyakorlat a fenti példa szerint elég szélesen értelmezi. Ugyanakkor a „feladatkörbe” eső szerződéskötés sem jelenti, hogy a díj mértékének feltétlenül a 10% alatti sávba kell esnie. Ez csak akkor indokolt, ha emellett a számottevő munkáltatói ráfordítás is megállapítható. A dijrészesedés konkrét mértékének a fentiek szerinti megállapítása a munkáltató feladata. Figyelemmel az Szjt. V. 11. § (1) bekezdésére is mégis indokolt, hogy ahol rendszeresen hoznak létre és értékesítenek szoftvereket a díjmegállapítás módjáról, a szerzők ezzel összefüggő jogairól a dolgozókkal egyeztetett munkahelyi szoftver szabályzat készüljön. Amennyiben a munkaadó több munkavállalóját együttesen bízta meg az egész szoftver, annak minden fázisa elkészítésével, úgy a szoftver olyan közös műnek minősül, ahol a díj részesedés - hacsak a szerzők egymás között másképpen nem állapodtak meg - fejenként egyenlő arányban illeti meg az alkotókat. Abban az ugyancsak gyakori esetben viszont, amikor a szoftver alkotás egy-egy fázisának (rendszeranalízis, rendszerterv, diagram stb.) elvégzésére más-más személyek, illetve csoportok kapnak megbízást, e személyek, illetve csoportok között a részesedés arányát - hacsak az egyes fázisok elkészítői egymás között másképpen nem állapodtak meg - véleményünk szerint a munkáltató állapíthatja meg. Ennek alapján a munkaadónak feladatkijelölő, irányító, ellenőrző pozíciója van. Az Szjt. V. 12. § (1) bekezdés szerint a kifizetés határidejét a munkáltató az általában érvényes 8 napon túlra is kitolhatja, illetve feltételhez kötheti. Ennek a munkaszerződésben „vagy más alkalmas módon” kell megtörténnie - tipikusan a „szoftver szerzői szabályzatban”. A „feltétel”, amihez a kifizetést kötni lehet, nyilván nem állhat ellentétben a szerzői díjazás jogszabályi feltételeivel, sőt nem lehet a szerzőtől további érdemi teljesítést sem megkívánni. A feltételek és a hosszabb kifizetési határidők megszabásának lehetőségét a jogalkotó csak a A díjrészesedés mértéke Díjmegosztás szerzők között Díj esedékessége 283
