Petrik Ferenc (szerk.): A szerzői jog - A gyakorló jogász kézikönyve 3. (Budapest, 1990)
Második rész. A szerzői jog különös része - XVI. fejezet. Fordítás, tolmácsolás
XVI. FEJEZET Fordítás, tolmácsolás 1. A fordítás és a tolmácsolás védelme Az Szjt. 4. §-a (2) bekezdése szerint szerzői jogi védelem alatt áll - az eredeti mű szerzőjét megillető jogok sérelme nélkül - más szerző művének ... fordítása is, ha egyéni eredeti jellege van. Az Szjt. 3. § (2) bekezdés szerint viszont a valamely műről készített szó szerinti nyersfordítás szerzői jogi védelemben njm részesül. A Szerzői Jogi Szakértői Testület az egyik szakvéleményben (SZJSZT szakvéleményeinek gyűjteménye, 1981, 2/1972. sz.) állást foglalt az alábbi fordítások szerzői jogi védelemképessége tárgyában: 1. szakkönyvek, könyvrészletek, folyóiratcikkek fordítása; 2. tanulmányok, szakirodalmi összefoglalók fordítása; 3. jogszabályok, szabványok, szabadalmak fordítása; 4. nyomdai vagy egyéb úton többszörözésre szánt idegenforgalmi és külkereskedelmi prospektusok, reklám- és filmszövegek, sloganok, nemzetközi vásárkatalógusok és bulletinek fordítása. A SZJSZT véleménye: „Általános elvként szögezhető le, hogy valamely fordítás önálló szerzői műként (másodlagos szellemi alkotásként) való elismerése nem a műfajtól, hanem a fordítói tevékenység színvonalától, illetve jellegétől függ. Az 1-4. pontban meghatározott bármely műfaj fordításának vonatkozásában elvben elképzelhető a szerzői minőség elismerése, ha a szerzői jogról szóló 1969: III. tv. 4. (2) bekezdésében foglalt azon kritériumnak megfelel, hogy sajátos egyéni, eredeti jellege van. Ugyanakkor mindezen műfajok vonatkozásában elvben elképzelhető a szerzői jogi törvény végrehajtásáról szóló 9/1969. (XII. 29.) MM sz. rendelet 3. § (2) bekezdése szerint nyers szövegfordítás, amely védelemben részesül. Ezért voltaképpen csak az adott fordítás in concreto történő értékelése ad telje.sen egyértelmű választ arra, hogy adott esetben szerzői jogvédelem alá tartozó fordításról van-e szó. Mégis a fentiekkel kapcsolatos kérdések eldöntésének bizonyos értelemben vett megkönnyítése érdekében a Tanács arra az álláspontra helyezkedett, hogy az 1-2. pontokban foglalt műfajok tekintetében helyes abból a feltevésből kiindulni, és ennek megfelelően jogvita esetén azt a vélelmet felállítani, hogy az 1-2. pontokban felsorolt műfajok fordítása szerzői alkotásnak minősül, és ennek megfelelő jogi védelemben részesül. Ez egy ben azt jelenti, hogy e műfajok tekintetében az ellenérdekű félnek kell bizonyítani azt, hogy a fordítás csak nyersfordítás, tehát nem minősül szerzői műnek. A 3-4. pontokban felsorolt műfajok tekintetében a Tanács ellenkező álláspontot fogadott el kiinduló pontként. Ezeknél a műfajoknál elismeri az elvi és gyakorlati lehetőségét a szerzői mű fennforgásának, azonban a 3-4. pontokban meghatározott műfajoknál a vélelem általában a nyersfordítás mellett szól. A mondottak alapján tehát e körben a fordítónak kell bizonyítania azt, hogy fordítása eléri azt a szintet, amelyet a törvény a szerzői műkénti elismeréshez megkíván.” A Szerzői Jogi Szakértői Testület a Főv. Bír. P. 26 868/1972. sz. ügyben (SZJSZT 109/1971.) továbbá kifejtene, hogy „a felperes fordítása nem tekinthető olyan műfordításnak, amely az Szjt. 4. § (2) bek. értelmében szerzői jogi védelem alá esnék, annak ellenére, hogy meghaladja a Vhr. 3. § (2) bek.-ben említett nyers szövegfordítás szintjét. A Tanács nézete szerint van olyan fordítás is, amely a kettő közötti kategóriába esik, több mint nyers szövegfordítás, de mégsincs egyéni, eredeti jellege. A szerzői jogi vedelem szempontjából az egyéni, eredeti jellegnek van meghatározó jeMűfordítás 275
