Petrik Ferenc (szerk.): A szerzői jog - A gyakorló jogász kézikönyve 3. (Budapest, 1990)
Első rész. A szerzői jog általános szabályai - I. fejezet. Bevezető rendelkezések
szerint - bárki szabadon felhasználhatja munkájában (pl. tankönyvben, jogi ismeretterjesztő cikkben). A bírói gyakorlat a törvény e rendelkezésével kapcsolatban meglehetősen szegényes; egy idevágó eseti döntést ismertetünk: „Felperes által az alpereshez benyújtott doktori értekezés az Szjt. 1. §-ának (3) bekezdése alapján a felek egymás közötti viszonyában nem tartozik a szerzői jogi törvény védelme alá. A doktori értekezés adott esetben az Szjt. 1. §-ának (1) bekezdése szerinti tudományos alkotásnak minősül ugyan, a doktori cím kiadása (visszavonása) iránti eljárás során azonban nem egyéb, mint a doktori cím kiadása (visszavonása) tárgyában keletkezett ügyirat egy része. Az ügyiratokat pedig az Szjt. 1. §-ának (3) bekezdése kiveszi a szerzői jogi védelem alól. Ez természetesen nem zárja ki a doktori értekezéshez fűződő szerzői jogok harmadik személyek részéről történő megsértése esetén a megfelelő jogkövetkezmények alkalmazását.” (LB Pf. III. 21 117/1978.; BH 1979/9. 285.; PJD VIII. 13.) A szerzői jog szabályozási körébe von és - korlátozottan - védelmet biztosít bizonyos tevékenységeknek, illetőleg az alkotáshoz közelálló műveknek. A rokonjoggal „rokon” fogalomként használják a „szomszédos” jog kifejezést, amely inkább az alkotás felhasználását szolgáló teljesítményt jelzi (a hanglemezgyártó, a rádió- és tévésugárzás stb. teljesítményét). Van, aki következetesebb fogalomalkotást, a kifejezések pontosabb elhatárolását igényli. (így Lontai: A szellemi alkotások joga, Tankönyvkiadó 1987. 66. o.) Azok az elhatárolási kísérletek nem sok eredménnyel járnak, amelyek olyan elemekkel operálnak mint pl. a művészi érték foka, hiszen ez a szerzői alkotás jogi lényegétől idegen. A rokonjog (s bizonyos értelemben a szomszédjogok) körébe tartozik az előadóművészi tevékenység, amely a szerzői jogi alkotást közvetíti a nyilvánosság részére, miközben maga is hozzájárul a mű értékéhez (adott esetben az előadóművészi teljesítmény rangosabb lehet, mint maga a mű). Ennek ellenére - a mai, nem mindenben következetes szabályozás miatt - az előadóművészi teljesítményt önmagában nem tekinthetjük műnek (alkotásnak), ennélfogva olyan kérdések, mint védelmi idő, jogutódlás stb. fel sem merülhetnek. A jogviszony - közvetett - tárgya ugyanis az előadás, tehát az alkotás legalapvetőbb jellemzője: a rögzítettség legtöbbször hiányzik. (Ugyanis nem a rögzített előadóművészi tevékenység részesül a törvény mai szövege szerint teljeskörű védelemben.) A védelem eseteit (pl. azt, hogy az előadást rögzítsék) és a védelem eszközeit a törvény XI. fejezete állapítja meg. (De lege ferenda indokolt lenne a jelenleginél átgondoltabb szabályozás: a törvényben külön kellene megállapítani a rögzített előadóművészi teljesítmény védelmére vonatkozó szabályokat, s ezeket közelíteni lehetne az általános szerzői jogi oltalomhoz; külön kellene választani az „élő” előadói tevékenységre vonatkozó szabályokat, s e vonatkozásban elegendő lenne az előadónak a rögzítéshez vagy közvetítéshez való hozzájárulási jogát, valamint a díjazásra való jogát kodifikálni.) Eltérő a helyzet a fénykép, az ábra, a műszaki rajz, térkép, szemléltető kép (eszköz) és a film esetében. Adott esetben ezeket rendkívül nehéz elhatárolni a képzőművészeti, műszaki, iparművészeti alkotásoktól és a művészi fényképektől. Emiatt a törvény - ha mint tudományos vagy műszaki alkotás nem esik a Rokonjogok 19
