Petrik Ferenc (szerk.): A szerzői jog - A gyakorló jogász kézikönyve 3. (Budapest, 1990)

Első rész. A szerzői jog általános szabályai - I. fejezet. Bevezető rendelkezések

A művészi színvonal követelménye A védelem alól kivett iratok deti (...) Nem származtathat a felperes ilyen igényt abból sem, hogy állítása sze­rint az alperessel folytatott beszélgetésekkor a filmnovella írásánál irányt muta­tott, elképzeléseket adott, mert felperes ezt nem is bizonyította, de valóság ese­tén sem haladják meg a szerzői jogi védelemben nem részesülő gondolatot, ötle­tet.” (LB Pf. III. 20 107/1970.; BH 1971/4. 6726.; PJD V. 12.) Az állásfoglalások ugyanakkor - hasonló nyomatékkai - hangsúlyozzák, hogy a szerzői jogi védelemhez különösebb művészi színvonalra nincs szükség: „Szerzői jogi védelemben részesül minden olyan mű, amelynek formáján az al­kotó szellemi tevékenységéből fakadó eredetiség jegyei felismerhetők, függetle­nül attól, hogy az alkotás milyen esztétikai értékelést vált ki.” (LB Pf. III. 21 597/1979.; BH 1980/9. 332.; PJD IX. 8.) A törvény miniszteri indokolása szerint: „A jogi védelem nem tesz minőségi különbséget az alkotások között: a társadalmi felhasználás ténye alapozza meg a jogi védelmet.” Hasonlóképpen fogalmaz a jogirodalom is: „A törvény a kifej­tettek szerint nem támaszt további színvonalbeli követelményeket: nem a jó könyvet, az értékes tudományos cikket vagy a szép képet védi, hanem az iroda­lom, a tudomány és a művészet alkotásait általában.” (Kézikönyv 1973. 80. o.) Ezt a felfogást számos konkrét ügy indokolása is hangsúlyozza: „A szerzői jogi oltalom szempontjából közömbös az, hogy az alkotás maga­sabb művészi színvonalú-e, vagy pedig csak az élet gyakorlati célját szolgáló iparművészeti mű.” (LB Pf. IV. 20 880/1964.) „A szerzői jogi védelem szempontjából közömbös az, hogy a műnek mennyi­ben van irodalmi vagy művészeti értéke. A használható szerzői mű gyengébb minősége csak a szerzői jogdíj mérvére lehet befolyással.” (Áf II. 20 954/ 1955.) E határozott állásfoglalások ellenére a bírói gyakorlatban - sőt a jogtudo­mányban is - gyakran találkozhatunk olyan nézettel, amely konkrét elhatárolási kérdésben, határesetben megkívánja, hogy a mű valamiféle művészi értéket el­érjen. Ennek - nézetünk szerint - az az oka, hogy az (1.) alatti követelményként említett önállóság-eredetiség követelményét azonosítják az „eszmei érték” fo­galmával, holott az önállóság-eredetiség objektív jellemzők alapján megítélhe­tő. Lényegében a más művekből való különbözőséget jelenti (még akkor is, ha ez nem jelent esztétikai értékeket), azt tehát, hogy a művet más művekkel nem lehet összetéveszteni. A törvény a szerzői jog védelme köréből kizárja az állami vagy más, közha­talmi jellegű eljárás során keletkező iratokat. Csak az ügyintéző tevékenység so­rán keletkezett iratokat veszi ki a törvény (tehát pl. a minisztériumban készült tanulmányt nem). A legjelentősebb e körben a jogszabály, amely - adott eset­ben - kiemelkedő szellemi alkotómunkát testesíthet meg. Közismert, hogy egy­­egy törvény megalkotása gyakran kiemelkedő jogtudós tevékenységének ered­ménye, s bár napjainkban már inkább kollektív munka a jogszabályalkotás, mégis részben vagy egészben valamely törvényszerkesztő egyéni, szellemi pro­duktumaként lehetne elismerni. Ezt a védelmet azonban - érthető - a jog nem adja meg. Ennek gyakorlati jelentősége az, hogy a jogszabály szövegét - akár szó 18

Next

/
Oldalképek
Tartalom