Petrik Ferenc (szerk.): A szerzői jog - A gyakorló jogász kézikönyve 3. (Budapest, 1990)
Első rész. A szerzői jog általános szabályai - V. fejezet. A felhasználási szerződések általános szabályai
tenni a társadalmilag hasznos szerződési cél, az alkalmas mű elérésére. E párhuzamos kötelezettségek a mű jövőbeni jellegéből adódó szerződéses kockázatának megosztását jelentik. „Az indokolt eset” kifejezésen nem szaklektori vagy független zsűri vélemény értendő, hanem a műre vonatkozó eredeti megbízással összhangban levő objektív indokolás szükségessége. A felhasználó ezen a címen nem követelhet az eredeti elképzeléshez képest „új” művet. Az ezzel kapcsolatos vitát végső soron a bíróság döntheti el; a felek együttesen fordulhatnak a Szerzői Jogi Szakértői Testülethez is. Az Szjt. indokolása szerint „Az »indokolt esetre« történő utalás azt jelenti, hogy a felhasználó visszaélésszerűen e jogával nem élhet, s ha indokolatlanul követeli a mű kijavítását, maga követ el szerződésszegést. Ha viszont a szerző tagadja meg alapos ok nélkül a kijavítást, a szerződésszegés következményeit neki kell viselnie: a felhasználó a szerződéstől elállhat, az esetleg kifizetett előleg viszszafizetését és - adott esetben - kárának megtérítését követelheti.” A kijavításra „megfelelő határidő” értelmezése műfajtól és teljedelemtől függ. így például egy 4 íves művészettörténeti mű átdolgozására 20 nap „nem megfelelő”. Az elfogadásra nyitvaálló - általában 2 hónapos - határidő a kijavításra viszszaadott műnél az újbóli beadástól újra kezdődik. A kijavítási kísérlet azonban a szerző szándékától függetlenül eredménytelenül is végződhet. Erre az esetre a törvény a kockázat megosztásának útját választotta, mivel a jövőbeli alkotás szerzőjét a felhasználó választotta ki. A culpa in eligendo következtében a felhasználó a jogdíj egy részét köteles kifizetni, bár felhasználási jogát nem gyakorolhatja. Ez a megoldás [Szjt. 29. § (4) bek.] tükrözi a szóban forgó szerződésben a vállalkozási és megbízási elemek vegyülését és végső soron azt, hogy a szerződés tárgya sajátos szellemi alkotás. A kijavítás ismételt megkísérlése után a jó- vagy rosszhiszeműség kérdése fel sem vethető. Az eredménytelen kijavítás esetén járó mérsékelt díjazás mértékét az egyes felhasználási szerződések fajtáira vonatkozó speciális jogszabályok (Kr., Fir. stb.) eltérően határozzák meg. A szerző szerződésszegésének egyik típusa a mű el nem készítése. Erre az esetre a Ptk. szerződésekre vonatkozó általános szabályai mint mögöttes szabályozás adnak eligazítást. így a felhasználó követelheti a teljesítést vagy - érdekmúlás bizonyítása vagy póthatáridő nyújtása után - elállhat a szerződéstől. (Ptk. 330. §) Ilyenkor - vagy a szerződés lehetetlenné válásakor - kártérítést is kérhet, hacsak a szerző ki nem menti magát vétkessége alól. [Ptk. 299. §, 312. § (2) bek.] A már teljesített szolgáltatások visszajárnak [Ptk. 319. § (3) bek]. A másik tipikus szerződésszegés a kijavításnak alapos ok nélküli megtagadása vagy határidőre el nem végzése. A megtagadás alapos oka véleményünk szerint csak a kijavítási kérelem indokainak a megtámadása lehet. Ami e jogkövetkezményeket illeti, ezek lényegében azonosak a mű el nem készítése esetkörével. Az eltérés abból adódik, hogy itt az Szjt. a Ptk. helyébe lépő speciális szabályt ad [29. § (3) bek.], így itt érdekmúlás bizonyítására vagy póthatáridő-tűzésre nincs szükség. Eredménytelen javítás A szerző szerződésszegése 123
