Petrik Ferenc (szerk.): A szerzői jog - A gyakorló jogász kézikönyve 3. (Budapest, 1990)
Első rész. A szerzői jog általános szabályai - V. fejezet. A felhasználási szerződések általános szabályai
nek b) pontjában foglaltakkal ellentétes”__(A Legfelsőbb Bíróság álláspontja szerint) „az adott esetben az alperes a felperesek jogelődje által írt novella, tehát kész irodalmi mű felhasználásának, megfilmesítésének jogát szerezte meg a szerződéssel, ezért a Vr. 12. §-a (1) bekezdésének b) pontja értelmében a szerzői dijat a szerződés megkötésétől számított 8 napon belül kell a szerző részére kifizetnie. A perbeli szerződésnek ezzel ellentétes kikötése az Szjt. 26. §-ának (2) bekezdése értelmében semmis, helyébe a Vr. 12. §-a (1) bekezdésének b) pontjában megállapított rendelkezés lép.” (LB Pf. III. 20 270/1973/12., BH 1974/9. sz. 375., PJD VI. 23.) A szerzői jogban a Ptk.-hoz [200. § (2) bek.] képest sajátos a jogszabályba ütköző szerződések, illetve szerződési kikötések szankciója. Azzal, hogy ilyenkor nem az egész szerződést kell érvénytelennek tekinteni, hanem a jogsértő kikötésnek helyébe lép a jogszabály megfelelő rendelkezése, a törvényalkotó az érdekegyeztető szabályok hatályosulását és a művek, a társadalmilag hasznos műfelhasználások megvalósulását segíti elő. 5. A szerződés értelmezése Szjt. 28. § (1) A felhasználó - ha jogszabály másképp nem rendelkezik - csak akkor szerez kizárólagos felhasználási jogot, ha a szerződésben kifejezetten kikötötték. A törvény a Ptk. 207. §-át kiegészítve „a szerződéskötések gyakorlata, valamint a bírói jogalkalmazás tapasztalatai alapján néhány értelmező szabályt rögzít, ami segítséget nyújt a felek szerződési akaratának feltárásához. E szabályok is - bár a szerződés kifejezett rendelkezése tőlük eltérhet - vitás esetben a szerző javára foglalnak állást.” (Indoklás az Szjt.-hez.) így a felhasználó - ha jogszabály másként nem rendelkezik - csak akkor van monopolhelyzetben a felhasználást illetően (vagyis csak akkor egyedül ő jogosult mindazt megtenni, ami a felhasználáshoz szükséges) és a szerző (jogutód) csak akkor van elzárva attól, hogy az illető felhasználásra másnak is engedélyt adjon, ha ezt a megállapodásban így rögzítették. A nem-kizárólagos felhasználási jog a gyakorlatban párhuzamos műhasznosításhoz vezet(het), a szerző (jogutód) utóbb mással is szerződhet a mű azonos típusú felhasználására. Azokban az esetekben, amikor a felhasználás jelentős ráfordítással, anyagi befektetéssel jár, a jogszabály a megtérülés biztosítása és így - közvetve - a további felhasználások elősegítése végett a szabályt megfordítja. A legfontosabb ilyen kivételek a könyvkiadás [Szjt. 31. § (2) bek.] és a megfilmesítés [Fir. 4. § (1) bek.]. Ilyen esetben a felhasználási jog ellenkező kikötés hiányában kizárólagos. A kizárólagos jog terjedelme mindig a szerződés által célba vett felhasználáshoz igazodik. A másokat kizáró helyzet csak a jogszabály által meghatározott vagy a szerződésből kitűnő konkrét, illetve azzal természetesen velejáró felhasználási módra vonatkozik, hiszen „a mű bármilyen felhasználásáNem kizárólagos engedélyek Kizárólagos engedélyek 119
