Petrik Ferenc (szerk.): A szerzői jog - A gyakorló jogász kézikönyve 3. (Budapest, 1990)

Első rész. A szerzői jog általános szabályai - V. fejezet. A felhasználási szerződések általános szabályai

Diszpozitív és kogens szabályok

seket is köthetnek, így például videomű alkotásáról, számítógépi program felhasználásáról is.

Az Szjt.-ben és az azt végrehajtó miniszteri rendeletekben a nevesített felhasználási szerződések szabályai általában megengedő jellegűek, a szerződő felek egyező akaratával helyettesíthetőek. A szolgáltatás - ellenszolgáltatás egyensúlyát ezek a szabályok is elősegítik, hiszen alapvetően orientálják a felek akaratát és - a nem lényegi kérdésekben - az elmaradó egyező akaratnyilvánítás helyébe a társadalmi közmegegyezés szabályait léptetik.

„A szerződési szabadság általában sem korlátlan, s különösen nem az a szerzőijogban, ahol a törvényhozó nem tévesztheti szem elől, hogy a tipikus esetekben jogilag egyenrangú, de gazdaságilag egyenlődén erejű felek viszonyát rendezik a törvény szabályai.” (Kézikönyv 1973, 173. oldal.) Ezért az egyes felhasználási szerződésekről szóló rendeletek és a kiadás, a sugárzás, a színpadi előadás és a megfilmesítés esetében a törvény külön rendelkezései, a szerződések tartalmára nézve több kötelező szabályt írnak elő. Ez a kötelező erő azonban kétféle minőségű: egyes szabályok mindkét félre kötelezőek, mások csak a felhasználó terhére azok, tehát valójában egyoldalúan diszpozitívek (a felek által helyettesíthetőek). Az idézett jogszabályhely szerint „A szerző hátrányára nem lehet eltérni a törvény olyan szabályától, amely a szerző érdekének védelmét szolgálja;” - ez az egyoldalúan diszpozitív szabályozás - és „ugyancsak nincs helye eltérésnek a törvény alapján kibocsátott jogszabály olyan rendelkezésétől, amely az eltérést megtiltja.” - ez a teljes kogenciára való utalás.

Arra nézve, hogy mely szabályokat kell a felhasználási szerződések körében mindkét félre kötelezőnek tekintenünk, a jogszabályok értelmezésének általános szabályai az irányadók. Ilyen alapon a törvényben található kötelező szabályok például: a 12. § (1) bek. a személyhez fűződő jogok elidegeníthetetlenségéről; a 14. § a munkáltatóra való jogátszállásról; a 25. § a szerződéskötés kötelező módjáról; a 29. § (1) bek. a jövőben alkotandó művekről; a 32. § a kiadói szerződésről; a 36. és 40. §-ok a nyilvános előadásokhoz adott hozzájárulás vélelméről; a 40. § (3) bek. a megfilmesítő filmgyártóra való jogátszállásról; a 46/ A. § a droit dé suite-ről; a 47. § c) pont az ipari tervezőművészi alkotás felhasználási szerződéséről. Ugyanígy nem térhetnek el a felek a törvénynek a szerzői jogi védelem tárgyára és az egyes szerződéstípusok fogalmára vonatkozó szabályaitól.

Ami a féloldali diszpozitivitást illeti, a törvény szintjén ugyancsak a fenti ismérvet kell alkalmaznunk. Az elemzés arra az eredményre vezet, hogy nem lehet eltérni a szerző hátrányára a törvény adott „szerzővédő” szabályától: 9. § és a 44. § (2) bek. a névfeltüntetés szabályairól, a 14. § a munkáltatóra való jogátszállás korlátáiról, a 29. § (4) bek. a jövőben alkotandó műre vonatkozó kockázat megosztásáról; a 33. §, 34. § (l)bek., 39. § (2) bek. és 42. § (2) bek. a szerző elállási jogáról, 46. § (1) bek. szerző kiállítási jogáról szól.

A végrehajtási rendelet körében azonban, amely a 40. §-ával ott is bevezette ezt a szerző gyengébb szerződéskötési pozíciójával számot vető szabályozást, csak az ott konkrétan megjelölt szabályoknál alkalmazható.

114