Petrik Ferenc (szerk.): A szerzői jog - A gyakorló jogász kézikönyve 3. (Budapest, 1990)
Első rész. A szerzői jog általános szabályai - V. fejezet. A felhasználási szerződések általános szabályai
Szjt. V. 40. § (1) Ez a rendelet 1970. évi január hő 1. napján lép hatályba; a rendelet 7. §-ának (2), 11. §-ának (1) és (3) bekezdésétől, 12. §-ától, 23. §-ától, 30. §-ának (2), 33. §-ának (1), 34. §-ának (1), valamint 35. §-ának (1) és (3) bekezdésétől a szerző hátrányára eltérni nem lehet. Eszerint nem lehet előre lemondani a megtörtént felhasználásról szóló tájékoztatás iránti jogról, a munkaviszonyban, munkaköri kötelezettségként készült művekre vonatkozóan a szerzőknek adott jogszabályi garanciákról és díjigényről, s ugyanúgy arról sem, hogy a megrendelt, átadott mű - határidőben való - nyilatkozattétel hiányában elfogadottnak tekintendő. Nem lehet szerződéssel sem megszüntetni vagy feltételektől függővé tenni a szerzőnek a képzőművészeti, építészeti, műszaki és iparművészeti alkotások, művészi fényképek körében sajátosan megvalósuló névfeltüntetési jogait. „Mindegyik szerződés tartalmazza a feleknek arra vonatkozó megállapodását, hogy az alperes előadásonként a bruttó összbevétel meghatározott százalékát fizeti a felperesnek. A felek szándéka tehát kétségtelenül arra irányult, hogy a felperes az egyes táncműveknek az alperes által történő előadása után minden esetben megfelelő ellenszolgáltatásban részesüljön, tehát akkor is, ha az előadásra külföldön kerül sor... Az alperes fizetési kötelezettsége szempontjából nincs jelentősége annak, hogy a szerződések szerint a jogdíj az egyes előadások összbevételének meghatározott százaléka. Az alperes fizetési kötelezettségét, illetőleg a felperesnek a megfelelő díjra vonatkozó igényét ugyanis nem érinti az, ha az alperes olyan feltételek mellett vállalkozik a táncművek előadására, hogy bevételre nem tesz szert. A szerződésekben az összbevétel meghatározott százalékára való utalás a felperest a művészeti alkotásáért és a szerződésekben vállalt egyéb tevékenységéért megillető ellenszolgáltatás meghatározásának módja. Ha azonban az ellenszolgáltatás - bevétel hiányában - nem állapítható meg, ennek olyan más módon kell megtörténnie, amely a szellemi alkotásban rejlő munka minőségének és mennyiségének megfelelő díjazását biztosítja a felperes részére. E vonatkozásban tehát a felek között létrejött szerződés - a jogviszony céljának és tartalmának figyelembevételével - akként egészíthető ki [Ptk. 207. § (3) bek.], hogy a felperest a táncművek külföldi előadása után is megilleti olyan ellenszolgáltatás, amelyhez az egyes táncművek belföldi előadásai után átlagosan jutott.” (LB P. törv. ein. tan. 20 129/1969.) A felhasználás - s így a felhasználási szerződés is - az Szjt. 13. § (3) bekezdése értelmében visszterhes. Ez alól két körben lehetnek kivételek:- a szabad felhasználás törvényben meghatározott eseteiben (Szjt. 17-21. §-ok),- a díjazásról való kifejezett, írásbeli lemondás esetében (vö. e fejezet 3. pontját). A jogdijról való lemondás értékelése a szerzők általában gyengébb szerződéskötési pozíciója miatt különös figyelmet igényel. Ha a jogdíjmentességben való megállapodás egyúttal a szerző helyzetének kihasználásával a másik fél javára feltűnően aránytalan előny kikötését jelenti, a lemondás mint uzsorás szerződés része semmis, érvénytelen. Visszterhesség 115
