Vida Sándor (szerk.): Szabadalmi tájékoztatás - OMKDK Módszertani kiadványok 38. (Budapest, 1973)

VI. Szabadalomkutatás

tásra alkalmasnak, az ilyen korai publikációk az ujdonságvizsgálatnál nem jöhetnek számitáaba. Az ennyire régi leirások egyébként sem kecsegtetnek sikerrel az ujdonságvizsgálati kutatások közben, tehát nyugodtan mellőzhetők. Sokkal nehezebb viszont annak eldöntése, hogy milyen időponttól kezdódőleg érdemes kutatni, vagyis hány évre visszamenőleg kell átvizsgálni a szabadalmi dokumentumanyagot. Eléggé általános az a vélemény, hogy az ujdonságvizsgalat releváns dokumentumai az utolsó 20 év anyagából kerülnek ki. A kérdés azonban ilyen könnyen nem válaszolható meg. A Nemzetközi Szaoadalmi Intézetben /113, Hága/ nagyszámú ujdonságvizsgálat alapján végzett egyik elemzés azt mutatta ki, hogy a releváns dokumentumoknak, vagyis az ujdcnságrontó adatoknak csupán mintegy 75^-a kerül ki az utolsó 20 év anyagából. Az elemzés szerint - ha a vizsgálatokat egységesen az utolsó 20 év anyagaira redukálták volna - a releváns dokumentumok 25%-a figyelmen kívül maradt volna, 30 évre visszamenő kutatásnál figyelmen kivül hagyott adatok l4>-ot tettek volna ki és még a 40 évre korlátozott kutatásnál is figyelmen kivül hagyták volna a releváns dokumentumok mintegy 6%-át. meg kell jegyeznünk, hogy iparáganként, szakterületenként is változó a két a figyelembe nem vett releváns dokumentumokat illetően. A nagymultu iparágak; esetében az időbeli korlátozás nagyobb veszteségekhez vezet, mint az újabban kifejlesztett szakterületek kutatásakor. Az ujdonságvizsgálati kutatás időbeli korlátainak kijelölése tehát igen összetett, kényes kérdés. A közelmúltban létrejött Szabadalmi Együttműködési Szerződés /РСТ/ által előirányzott nemzetközi kutató hatóságok számára ez a korlát 50 évet jelent'. Jelenleg az egyes országok szabadalmi hatóságai mindenesetre kompromisszumra kényszerülnek,ha nem akarják a kutatás idejét irreálisan meghosszacbitani, s ezzel az elintézetlen szabadalmi bejelentések számát tovább szaporitani. Viszonylag egyszerű a helyzet olyan szakterületek kutatásakor, amelyeknek fejlesztése a nem-távoli multban,megközelitőleg ismert időszakban indult meg. Ilyenkor a visszamenőleges kutatás határa könnyebben jelölhető ki.így például a lézerekkel kapcsolatos ujdonságvizsgálati szabadalomkutatást csak az ötvenes évek közepéig szükséges kiterjeszteni.

Nemcsak az időbeli határok kijelölése okoz gondot az újdonságvizsgálattal kapcsolatos szabadalométatásnál, hanem a kutatandó dokumentumok származási országainak kijelölése is. A kutatásnak elvileg ki kellene terjednie minaen ország szabadalmi dokumentumaira. Ez azonban a gyakorlatban nem valósítható meg, részben nyelvi nehézségek, részDen a kutatási időszükséglet nagysága miatt, a szabadalmi hivatalok e téren is kompromisszumokra kényszerülnek. Tájékoztatásul álljon itt néhány házi elóirás arról, hogy mely országok szaoadalmi dokumentumaira, milyen időpontig visszamenőleg kell a szabadalomkutatást kiterjeszteni a szabadalmi hivatalok által végzett ujöonságvizsgálatnál.

Nagy-Britannia Szaoadalmi Hivatala:

kizárólag az angol szabadalmakra, 50 évre visszamenőleg;

Holland Szabadalmi HivatalT

nemet és holland szabadalmakra а XIX. század végéig, francia és angol szabadalmakra a Xu. század elejéig;

amerikai szabadalmakra 1918-ig, oelga szabadalmakra 1926-ig, svájci szaoadalmakra 1939- i Si

N3ZK Szabadalmi Hivatala:

angol, belga, francia, NSZK*és NDK-beli, osztrák, svájci és amerikai szabadalmakra;