Vida Sándor (szerk.): Szabadalmi tájékoztatás - OMKDK Módszertani kiadványok 38. (Budapest, 1973)

V. Szabadalmi osztályozás

a/ német osztályozási rendszer,

b/ angol osztályozási rendszer,

с/ latin /francia/ osztályozási rendszer,

d/ az Amerikai Egyesült Államok osztályozási rendszere,

e/ Japán osztályozási rendszere.

A fentiek közül legbővebben a német osztályozási rendszerrel kell foglalkoznunk, főleg azért, mert ezt sok eurőpai ország alkalmazta, igy Ausztria, Bulgária, Csehszlovákia, Jugoszlávia, Lengyelország, Magyarország, NSZK, NDK, Románia. Csak a rend kedvéért említjük meg, hogy Ausztria és Jugoszlávia több-kevesebb változtatással használta azt. A német osztályozási rendszert a Német Birodalomban alakították ki az^J.S-77. évben, az akkori idők technikai színvonalának megfelelően. Az ott legfontosabb 89 iparágat kiválasztották és azokat - szakmai sorrendtől, összefüggéstől függetlenül - alfabetikus sorrendben l-től 89-ig megszámozták. így lett az 1. osztály "Aufbereitung von Erzen" /ércek feldolgozása/, mert A betűvel kezdődött és a 89. osztály "Zucker" /cukoripar/, mert Z betűvel kezdődött az iparág német megnevezése. A 89 osztály számszerűleg mintegy száz éven keresztül megmaradt, azonban a változó műszaki igényeknek megfelelően egyes osztályokat megszüntettek és ugyanazzal a számmal esetleg egészen más iparágba tartozó műszaki területet jelöltek meg. így pl. a 39. osztály eredetileg csupán szaru-anyagokat tartalmazott, később kibővítették azt és műanyagra, valamint gumira is kiterjesztették.

Eredetileg 1877-ben az osztályozási rendszer сэак a 89 osztályból állt /pl. 39/, további bontásra nem volt szükség. Az ipar fejlődésével együtt a szabadalmak száma is szaporodott. Számos szabadalmi osztályon belül sok lett a leirás és az anyag megint áttekinthetetlenné vált. 1900-ban alosztályokra bontották a rendszert. 1906-ban további még mélyebb bontás vált szükségessé; ekkor 7800 csoportot képeiteK /pl. 39 a. 15/. 1926-ban a csoportok számát 9739-re emelték. Majd 1933-ban 19 423 alcsoportot /pl. 39 a 15/3/ alakítottak ki, s ezek számát 1953-ig 19 977-re emelték fel.

A német osztályozási rendszer továbbfejlesztése sorain mindig az igényekből, az adott terület műszaki fejlődéséből és fejlettségéből, a terület iránti érdeklődésből, a területet érintő szabadalmak számából indultak ki. Voltak területek, ahol a fejlődés egészen megállt vagy lelassult; ezeknél az osztályok további, mélyebb bontásánál több esetben elhagyták az alosztályra bontást és az osztályok közvetlenül csoportokra oszlanak; ez a helyzet pl. a 9, 16, 60, 69 és 73 osztályoknál.

Ezzel szemben voltak olyan szakmai területek, ahol a szabadalmak számának óriási mérvű emelkedése miatt a fentiekben ismertetett Dontás sem volt elegendő; ilyen pl. a villamosság, a 21. osztály. Ennél a további bontást, részletezést az alosztályok indexelésének a segítségével /pl. 21 a]_ 15/40/ oldották meg.

Az angol osztályozási rendszer is iparági rendszerben épült fel, az iparágak megoszlása az angol ipar akkori jellegének megfelelő.Néhány évvel ezelőtt korszerűsítették az angol osztályozást, közelitet-A fontosabb szabadalmi osztályozási rendszerek a következők:

70