Vida Sándor (szerk.): Szabadalmi tájékoztatás - OMKDK Módszertani kiadványok 38. (Budapest, 1973)
VIII. Szabadalmi tájékoztatás gépesítése
azoknak a Jellemzőknek gépi utón történő visszamenőleges kikeresése a tárolt szabadalmi leirásállományből, amelyek évekkel korábban nem látszottak fontosnak. Másképpen megfogalmazva, az aszkriptorok deszkriptorokká válnak és fordítva. Ezen csak a deszkriptorok számának növelésével lehetne segiteni, de a kiválasztott Jellemzők /deszkriptorok/ számának növelése a feldolgozást nagymértékben megnehezíti. A szabadalmi leírások gépi feldolgozásához szorosan hozzátartozik a kódolás, a deszkriptorok és tezauruszok képzése, valamint azok felhasználása. A deszkriptorok a természetes emberi nyelvből kiválasztott Jellemző szavak, fogalmak, amelyek alkalmasak arra, hogy leírják a feldolgozandó anyagban, a szabadalmi leírásokban lévő információk tartalmát, továbbá alkalmasak a kérdés megfogalmazására és indexelésre is elfogadottak. A szabadalmi leírásokat tehát deszkriptorokkal jellemzik, azzal a feltételezéssel, hogy a visszakeresés is e szempontok szerint történik. A deszkriptorokat ezért úgy kell képezni, hogy a visszakeresés számára megfeleljenek. A szabadalmi leírásokat indexelni, megfelelő deszkriptorokkal ellátni hosszú és fáradságos munka, mert a szabadalmi leírások mindig újabb és újabb, eddig nem ismert megoldást tartalmaznak. Ez a szabadalmi dokumentáció alapvető sajátossága, újdonság nélkül ugyanis nincs szabadalom. Ebből természetszerűleg következik, hogy vagy újabb és ujabb deszkriptorokkal is kell bőviteni a deszkriptorgyüjteményt vagy túl széles un. "fölérendelt" deszkriptorokkal kell dolgozni. A túl széles deszkriptorok túlságosan nagy területet ölelnek fel, ami a visszakérdezésnél komoly problémát okoz. Az ellentétes követelmények kompromisszumra vezetnek, ami feltételezi, hogy a feldolgozás különösen a jövőre nézve nem lesz tökéletes és folyamatos felülvizsgálatra szorul majd. A különféle deszkriptorfajták nem azonos eredménnyel használhatók fel a szabadalmi dokumentáció feldolgozásánál. A szabadalmi dokumentációban jól használhatók a párosított deszkriptorok /például: fényképezőgépállvány, amely fényképezőgép - állvány deszkriptorból jött létre/. A párosított kapcsolatok deszkriptorok között a kombinációs lehetőségek sokoldalúságával jól felhasználhatók, mert minden szabadalmi leirás olyan műszaki részletek gyűjteménye, amelyek megfelelő kombinációja adja a szabadalom tartalmát. De a találmány ezeken kivül egyéb kombinációkba is beleilleszkedhet, vagyis a találmány egyéb funkciókra is alkalmas lehet. Az igy kielemzett részletek, az információ tartalmát kifejező fogalmak tulajdonképpen már elvezetnek a dokumentációban jól ismert "Uniterm" rendszerhez, amelynek lényege az egyenlő értékű fogalmak egymás mellé rendelése. Az információforrásra jellemző kulcsszavak /deszkriptorok/, vagyis a szabadalmi leírásból kielemzett részletek ez esetben a legkülönbözőbb kombinációkban kerülnek össze. Az elemi kifejezésekben tükröződő meghatározott fogalmak minden szakterülettől függetlenek, teljesen elszigeteltek és ezért bárhol, bármilyen területen jól alkalmazhatók, illetve bármilyen kombinációba beilleszthetők. A velük alkotható kombinációs lehetőségek száma igen nagy. Arra a kérdésre, hogy a kielemzett tartalmi jegyeket - az Uniterm rendszerű elemi fogalmakat — milyen formában célszerű feldolgozni, a dokumentáció sokféle választ ismer. A legegyszerűbb megoldás, hogy a szabadalmak kielemzett jellemzőit egyszerűen Jegyzékbe foglalják. Ennek továbbfejlesztése a tárgyszavas katalógus, amelynek előnye, 115