Vida Sándor (szerk.): Szabadalmi tájékoztatás - OMKDK Módszertani kiadványok 38. (Budapest, 1973)
VII. Szabadalmi tájékoztatás módszertani kérdései
lag sok uj karton felfektetése szükséges egy-egy szabadalom feldolgozására. Azonban - aránylag összetartozó szakterület feldolgozása esetén - viszonylag gyorsan,30-50 szabadalom után az újabb kartonok meny nyisége erősen csökken és 100-150 szabadalom feldolgozás után, alig minden ötödik szabadalom után bukkan fel u j, eddig még nem tárolt fogalom. Ez a feldolgozási mód nem kiván külön logikai elemző munkát, a feldolgozás időszükséglete minimális. /Rendszerint csak kijelölik a lyukasztandó mezőket és csak hosszabb időközönként lyukasztják a felgyülemlett információkat./ Ugyanakkor kb. 50 szabadalom fogalmainak tárolása után már iníormócicvisszakeresésre alkalmas anyag áll rendelkezésre. Nagy előnye továbbá az egyedi fogalmakat feldolgozó rendszernek, hogy bevezetése nem kivánja meg előre kidolgozott kódrendszer kialakítását. Ez annál is inkább előny, mert uj szakterület fogalmainak rendszeres gyűjteménye általában nem áll még rendelkezésre. A rendszerrel járó hibalehetőség viszont akkor jelentkezik, ha a fogalmakat nem következetesen ugyanazzal a kifejezéssel jelölik meg. Egyébként az egyedi fogalmakat feldolgozó rendszer önellenőrzésre is alkalmas. Ha ugyanis egyes fogalmi kartonokon alig található bejelölés, holott a feldolgozott anyag rokonterületen belül mozog, akkor arra kell következtetni, hogy a fogalmak bontása túlságosan aprólékos Ha viszont valamely fogalom kartonja túlságosan át van lyuggatva, akkor e körülmény arra utal, hogy a fogalom túl általános vagy egyszerűen kézenfekvő, s ez utóbbi esetben feldolgozására, tárolására nincs is szükség. Azaz a folyamatosan beérkező és feldolgozott információk a fogalomtárolás esetleges módszertani hibáira is utalhatnak, ha a részleteket kellően figyelemmel kisérik. Éppen ezért szokásos tezauruszok összegyűjtéséhez vagy kódlisták előkészitéséhez bizonyos reprezentativ szövegeknek ilyen fogalmi-kartonokon történő felbontása. 300-800 szabadalmi leirás szövegéből ugyanis ezzel a módszerrel általában már jól összegyüjthetők az adatok. 5. SZABADALMI INFORMÁCIÓ TÁROLÁSA A kódlisták már az elemző feldolgozás további módját jelentik. Kódolás segítségével azonos fogalmakat különböző lyukkártyák azonos helyén /pozicióján/ lehet tárolni. Ebből következik, hogy kód alapján feldolgozott tárolásnál, a feldolgozásra kerülő szabadalmi leirásnak önmagának van külön kartonja /szükség esetén kényszerűségből több is lehet/ és ezen tárolják a reá vonatkozó információt, az előre meghatározott helyen. Peremlyukkártyát és a cezőlyukkártyát infomációtárolásra csak előre kidolgozott kódrendszerrel lehet felhasználni. Mivel bibliográfiai adatok visszakeresésére is szükséges az egyetlen lyukkártya hasz nálata, ezért még kétsoros peremlyukkártya esetén is csak nagyon kevés tárgyi információt lehet egy szabadalmi leirásről tárolni. A mezőlyukkártyák használata szabadalmi anyag feldolgozására sokkal előnyösebb. Az összefüggő lyuk-sorokat három csoportra bontva, kvartettkulccsal a 100+100+100 pozíció segítségével háromtagú fogalomláncok is kifejezhetők. Ebből a mezőlyukkártyás kézi feldolgozásból alakult ki a gépesített információ tárolása a szabadalmaknak. K.H. MOCH az öt venes évek végén először Arithma könyvelőgépek segítségével dolgozott Ю5
