Vida Sándor (szerk.): Szabadalmi tájékoztatás - OMKDK Módszertani kiadványok 38. (Budapest, 1973)
VII. Szabadalmi tájékoztatás módszertani kérdései
fel elektrotechnikai szabadalmakat. A kiértékelt leírásokat tárolta és minden kutatást a kódlista alapján válogatott lyukkártyák segítségével végzett. A rendszer jól bevált és Hollerith-re átdolgozott formában nemcsak országosan, de a KGST-n belül is használt és továbbfejlesztett módszer lett. Jelenlegi formájában már nem minden egyes kutatásnál keresnek lyukkártyák segítségével, hanem bibliográfiai adatok, szabadalmi osztályok és a kódrendszerek szisztematikája szerint összeválogattatott kartonokkal negyedévenként tabulogramokat készítenek, amelyeket a felhasználó logaritmuskönyv-szerüen kezel. Ugyanezen a rendszeren alapul a szovjet Találmányi Bizottság által periodikusan készített eseti tagulogram-gyüjtemények sorozata is. A Hollerith-rendszerrel tárolt információk természetesen mindenkor könnyedén vihetők át további nagyobb kapacitású tárolórendszerekbe. Ez a feladat már csak kapcsolási egység kérdése. Az információ gépi tárolásánál tehát nem a tároló eszközök kapacitása a megoldandó kérdés, hanem az, hogy minden szakterületre rendszeres, pontos és részletes fogalomgyűjtemények álljanak rendelkezésre, amelyekből a kódrendszerek kifejleszthetők. A szabadalmi leírások eredeti szövegeinek elemzésével végzett feldolgozás során kiemelt fogalmak, mint már láttuk, önmagukban függetlenül is tárolhatók. Ilyenkor a felhasználó, saját kutatási szempontjai szerint, több fogalom kártyáját egybevetve keresi ki azokat a szabadalmi leírásokat, amelyekben a keresett fogalmak mindegyike együttesen előfordul. Mivel önállóan tárolt fogalmakról van szó, természetesen elkerülhetetlen, hogy a kutató által önkényesen egymás mellé rendelt fogalmak segítségével történő visszakeresésnél ne kerüljön felesleges anyag is elő.Az ilyen felesleges anyag jelentkezése a mellérendelt fogalmak segítségével történő keresésből adódik, nem pedig a tárolási eszközből vagy a kereséshez használt válogatási módból. Álló kartotékkal éppen úgy kapható felesleges adat, mint gépi lyukkártya használata esetén. Csak az alárendelt kapcsolású fogalomtárolás segítségével érhető el, hogy visszakereséskor ne jelentkezzen felesleges anyag a keresett mellett. Az ilyen alárendelt összefüggések feltüntetése vagy fogalomláncos kartotékokkal vagy legalább mezőlyukkártyán, de minden esetben több azonos kapacitású lyukmező egymásutáni kapcsolásával /erre a gépi kártyáknál is van mód/ történik. Az előbbiek alapján látható, hogy a szabadalmi információt minden körülmények között következetes szabadalmi dokumentációs munkának kell megelőznie. Ez utóbbit célszerű minél kevesebb anyaggal, mihamarabb elkezdeni ahhoz, hogy a szabadalmi irodalom logaritmikusán növekvő mennyiségével a feldolgozás legalább az elkerülhetetlen visszakeresés szükségleteinek eleget tudjon tenni. A szakirodalom egy szabadalmi leirás elemzési időszükségletét 5-60 perc között, tehát átlagosan 50 percben határozza meg. Természetes, hogy még viszonylag kis számú leírásból álló szabadalmi gyűjtemény esetén is csaknem elképzelhetetlen az annak visszamenőleges feldolgozására szükséges munkaidő biztosítása. Ilyen esetben a következő munkamenetet célszerű követni: Az eddig felgyülemlett anyagot országonként szétválogatják és azon belül növekvő lajstromszám szerinti sorrendben lerakják. /így a már meglévő anyagban legalább a lajstromszám szerinti visszakeresést biztosították./ Az újonnan beérkező anyagot, a beérkezés sorrendjében, feldolgo-106
