Beck Salamon: Magyar védjegyjog - A "Polgári jog" könyvtára 19. (Budapest, 1934)
Második fejezet. A védjegyjog megszerzése
86 zölt lajstromozás központi bejegyzésének formalitásai tekintetében a központi lajstromhivatalt csak regisztrálási, de semmilyen konstitutiv jogkör nem illeti és mert a 19. §. értelmében a kizárólagos oltalom a védjegytulajdonost azon pillanattól kezdve illeti meg, melyben védjegyét a kamaránál letette.“ 8. A lajstromozást elemeire bontva négy cselekményt látunk, a fél részéről eszközölt bejelentést, a kamarai lajstromozást (szőkébb értelemben, a ajstromba való beiktatást) a központi lajstromba való beiktatást, végül a közzététetelt, amely a „Központi védjegyértesítő“ útján történik. A közzététel azonban sem a védjegyjog megszerzésének érvényessége, sem a hatályosság kezdőidőpontja tekintetében jelentőséggel nem bír. Maradna tehát az első két cselekmény : a fél bejelentése, és a kamarai beiktatás. Itt vetődik fel a kérdés : melyik cselekmény létesíti a védjegyjogot ? A vélemények megoszlanak. Abel, miután utal arra, hogy a törvény nem különböztet bejelentés és beiktatás között, így folytatja : Das Markenrecht wird schon durch die Anmeldung in das Register erworben, während nach dem WZG die Eintragung der Marke hat sohin nur beurkundende Bedeutung.“ (116. 1.) Ezzel ellentétben Ádler, aki ugyancsak osztrák jogász, teljes határozottsággal írja : „nicht die Hinterlegung also, sondern nur die erwirkte Registrierung begründet das Markenrecht“ (266). A német jogászok a lajstromozás konstitutiv erejét tanítják, aminek a német jog szerinti helyességét Abel is az osztrák jog nézete szerint ellentétes álláspontjával szemben elismeri. Pinzger—Heinemann szerint: „Heute hat die Anmeldung für ein eingetragenes Zeichen nur die Bedeutung des Rangverhältnisses zu anderen Waarenzeichen-anmeldungen.“ (199. o.) A magyar jog szempontjából Ádler nézetét tartjuk helyesnek. Neumann Ármin nagyjában Ábelével egyező állásponton van, de az ő fogalmazása képletes, nem éles szövegezésű ; szerinte : „a lajstromozás perficiálja védjegyjogot; a jog ugyan már a bejelentés, illetve a bemutatás által szülemlik meg, de életképessé csak a belajstromozás által válik (11. 1.), aminthogy Abel is csak azzal a fentartással vallja a bejelentés jogconstituáló erejét, hogy „das Markenrecht wird — nur dann geschaffen, wenn die bereits erörterten Voraussetzungen in subjectiver und objectiver Beziehung gegeben sind.“ A legális anyag szemüvegén át nézve a kérdést, három törvényes rendelkezés jön figyelembe. Az 1890. II. te. 13 §-a, mely előírja a védjegyjog megszerzése végett a bemutatást — és a
