Beck Salamon: Magyar védjegyjog - A "Polgári jog" könyvtára 19. (Budapest, 1934)
Első fejezet. Alapfogalmak
72 letnek ipari vagy kereskedelmi telepe nincs. A külföldi egyesület természetesen hazai lajstromozás esetén ugyancsak tartozik képviselőt megnevezni. (A képviselőre bővebben Id. hetedik fejezet I. szakasz 7. pontját). Az Uniós szerződés fenntartotta az egyes országok azon jogát, hogy az együttes védjegy lajstromozásának különleges feltételeit megszabhassa. A magyar törvény a külföldi egyesület lajstromozására ilyen különleges feltételt nem állapít meg. A német törvény 24. h. szakasza kimondja, hogy külföldi egyesületek együttes védjegyeire a törvény csak akkor alkalmazandó, ha a viszonosság fennállása a Reichsgesetzblattban közzétételeit. A mi törvényünkben ily rendelkezés nincs. 22. Az együttes védjegy oltalmi ideje az általános védjegyjogi szabályok szerint állapíttatik meg ; az együttes védjegy megújítására ugyancsak a védjegytörvény rendelkezései irányadók. 23. Az együttes védjegy egy különleges fajtája a regionális védjegy. Ha valamely vidék speciális árút hoz forgalomba és a nagyközönség előtt a tájmegjelölés értékkel bir, úgy a tájmegjelölés e vidék termelői, illetve kereskedői javára védjegyként lajstromozható. A regionális védjegy tehát kivétel az alól a szabály alól, hogy a földrajzi hely mint származásjelző a lajstromozásra alkalmatlan. Ez a kivétel indokolt; az alkalmatlanság oka épen az, hogy egyik vállalat se foglalhatja le kizárólagosan a maga számára a földrajzi hely megjelölését a többi vállalat kizárásával. A regionális védjegy lajstromozásánál a lefoglalás valamennyi érdekelt vállalat javára történik és így ez a szempont elesik. Mai jogunk a regionális védjegyet törvényes intézményként nem ismeri ; az 1921 : XXII. tcikk az együttes védjegy megteremtése alkalmával ezt nem honosította meg. Egy korábbi tervezet 84. §-a a regionális védjegyet a magyar jogba is be akarta vezetni (Ld. dr. Szente Lajos Vélemény.) Nemzetközi vonatkozásban azonban a regionális védjegy törvénytárunkban elismerést nyert. Az 1908. évi LIV. t.c., amely a Német-birodalommal az ipari tulajdonjogok kölcsönös oltalma iránt kötött egyezményt cikkelyezte be harmadik cikkében, azt rendeli, hogy „az oly árújegyek, amelyek az egyik szerződő fél területén, mint valamely külön iparkötelékhez, bizonyos helyhez, vagy kerülethez tartozók árúinak ismertető jelvényei oltalmat élveznek, a másik fél területén sem tekinthetők szabadon használható jegyeknek, ha ezek az árújegyek ott 1875. évi ok
