Beck Salamon: Magyar védjegyjog - A "Polgári jog" könyvtára 19. (Budapest, 1934)
Első fejezet. Alapfogalmak
73 tóber 1. előtt be lettek jelentve.“ A rendelkezés nem lajstromozott regionális védjegyről, hanem általában regionális árújelzésről beszél. 24. Az együttes védjegy gazdasági funkciójával rokonjelenség, amely azonban jogi természetére nem védjegyként nyert kiképzést az állami ellenőrzőjegy, amelyet az 1925. X. tcikk a tejtermékekre honosított meg. Az állami ellenőrzőjegy használatára az engedélyt a földmivelésügyi miniszter adja meg. A törvény célja: a hazai tejtermékek külföldi hírnevének emelése a tejtermékek előírt és az állami ellenőrzés révén elért magas színvonalának bizonyítása. Az állami ellenőrzőjegynél tehát legerősebben nyilvánul meg a minőségi garancia-funkció. Az együttes védjegynél a minőségi garancia a személyi bizalom és az egyesületnek esetleg a használati jog engedélyezése alkalmával a szabályzat alapján történő személyi elbírálása. Az állami ellenőrzőjegy, noha törvényi célja a külföldi propaganda, belföldi forgalomban is használható. 25. Úgy az állami ellenőrzőjegy, mint az együttes védjegy mellett az egyes vállalatok saját védjegyeiket is alkalmazhatják. A kettő között tehát kizáró viszony nem áll fenn. 26. A magyar védjegytörvények az árú kiállítását (Ausstattung,) a védjegytől teljesen elkülönítik ; gyakorlatunk ismételten élesen hangsúlyozta is, hogy a kiállításnak védjegyjogi oltalma nincs. Ez a körülmény érthetővé teszi, hogy az együttes védjegy megteremtése alkalmával az „együttes kiállítás“ intézménye rendezést nem nyert. A német irodalomban felmerült az a kívánság, hogy az együttes kiállítás, aminek az életbeli jelentősége és szerepe az együttes védjegyével egyenlő, vagy legalább is lényegében rokon, ugyancsak elismerendő és szabályozandó lett volna a törvényben. (Ld. M.U.W. 1930. májusi száma 266. lap és Hagens 246. 1.) A védjegy és a kiállítás rendszeri különválása ellenére a magyar jog számára is értékes reformgondolat az együttes kiállítás törvényi oltalmának a biztosítása.