Beck Salamon: Magyar védjegyjog - A "Polgári jog" könyvtára 19. (Budapest, 1934)
Első fejezet. Alapfogalmak
67 gyakorlása a védjegyjog jogosulatlan használata esetén a társaságra kötelező is a különbeni törlési per terhe alatt (ld. erről ezen szakasznak a törlésről szóló 17. pontját) — hogy a védjegyjogból folyó jogokat gyakorolja. Ez a jogérvényesítés azonban nem szorítkozik az egyesület saját jogaira, hanem kiterjed az egyesületi tagoknak az őket illető használati jogból folyó jogaira is. A törvény 6. §-a kissé dadogó fogalmazásban mondja ezt ki. „Az együttes védjegy bitorlásából kifolyólag megindított eljárás során megállapított jogok kiterjednek az egyes tagnak okozott kár megtérítésére is.“ Ez a fogalmazás a hysteron-proteron hibájában szenved. „Megállapított jogokról“ beszél és ennek kapcsán jelenti ki, hogy e „megállapított jogok“ kiterjednek a tagokat ért kár megtérítésére is. A német törvény 24. f. szakasza sokkal szerencsésebb szövegezésű : „Der Anspruch des Verbandes auf Enstschädigung wegen unbefugter Benutzung des Verbandzeichens umfasst auch den einem Mitglied erwachsenen Schaden.“ (Mellesleg megjegyezve Pinzger-Heinemann kommentárja a német törvénynek a mienknél sokkal jobb fogalmazását is „schwer verständliche Fassung“ kritikájával illeti.) A magyar törvény rendelkezésének értelmezését is abban kell találnunk, hogy az egyes tag kártérítési jogának aktoratusát (még pedig kizárólagos erővel az egyes tag önmaga által történendő érvényesítést is kizáró módon) az egyesületre ruházza. Ez az actoratus csak a peres fellépési jogot, nem a perbevitt anyagi kártérítési igényt szállítja át az egyesületre. A kártérítési jog jogosultja továbbra is az egyes tag marad. Ebből következik, hogy az egyes tag jogosult a kártérítés felől rendelkezni, ez alapon megilleti a tagot az a jogosultság, hogy a kárigény felől egyezséget köthessen, arról akár le is mondhasson. Az actoratus jogának az egyesületre történt törvényi átruházása nem szünteti meg az egyes tag jogát; e jog ura továbbra is az egyes tag marad. Ép ezért indokolatlan Seligsohn álláspontja (id. m. 319 1.), hogy az egyes tag a kártérítés felől magánjogi viszonylatban sem rendelkezhetik. A mienkével egyező felfogást vallja hasonló indokolással Pinzger-Heinemann kommentárja. „Der Anspruch bleibt also ein solcher des Verletzten, der darüber selbständig verfügen kann“ (id. m. 385 1.). Ezen álláspontból folyik, hogy bár az egyesület kérelmére ugyan, de névszerint megjelölendő egyes tagok javára történik a marasztalás. A tag egyéni aktoratusa mellett toglal állást -Strarch. (II. ev. W. 1930. évf. júliusi szám.) A szabályzat dolga lesz annak megállapítása, hogy az egyesület mint rendezi el a kártérítési igényre és a kártérítési
