Beck Salamon: Magyar védjegyjog - A "Polgári jog" könyvtára 19. (Budapest, 1934)
Első fejezet. Alapfogalmak
68 igény általa történendő érvényesítésére a tagokhoz való jogviszonyát. Az egyesület nyilván nem lesz jogosult az egyes tag ellenére az őt illető kárigény érvényesítésére. 15. A törvény 6. §-a, amint idézett szövegéből kitűnik, a védjegybitorlási eljárás során megállapított jogokról beszél. Itt is — harminc évi időköz után — újra kisért az a felfogás, amely csupán a védjegybitorlási (büntető) eljárást látja maga előtt és a polgári per lehetőségére nem gondol (ld. a harmadik fejezet IV. szakasz 2 pont). Külszínre tehát a magyar törvény mintha a kártérítési igény aktoratusát egyedül a bűnügyi eljárás során érvényesítendő kárigényre mondaná ki — ami mellett a tagnak fennmaradna az a lehetősége, hogy polgári perrel saját felperessége alatt érvényesítheti kárigényét. A német — hazájában kritizált — törvényszöveg itt is szerencsésebb, mert az eljárás nemére való tekintet nélkül teszi az egyesületi aktoratust kötelezővé. A magyar törvény is nyilván így értelmezendő, mert ha a büntető bíróság a magánjogi igényt polgári perre utalja, ez a határozat nem szállíthatja vissza az akioratus jogát az egyesületről az egyes tagokra. Abból, hogy a kárigény az egyes tagot illeti, következik, hogy a tag hitelezői által ez a kárkövetelés le is foglalható a tag ellen vezetett végrehajtás során. Ügy az engedményezés, mint a végrehajtási letiltás nem változtat az egyesületi kizárólagos aktoratuson. A vh. törvény 124. §-a alapján tehát a követelés behajtására ügygondnok nem rendelhető ki. Kirendelhető ellenben ügygondnok a követelésnek az egyesülettől történő behajtására, ha az egyesület a kártérítési összeget már felvette. Viszont a vádlott (alperes) az egyes tag kárigényével szemben nem élhet a beszámítás jogával egyes taggal szemben fennálló ellenkövetelése alapján. A M.M.T. 1272. §-a szerint: „oly követelés ellen, amely szándékosan elkövetett tiltott cselekményből ered, beszámításnak nincs helye.“ Ez a tétel mai gyakorlatunknak is fennálló tétele. Ami az egyesületi aktoratussal előálló perjogi helyzetet illeti; az sem ütközik ki fennálló jogunk kereteiből. A 43. számú jogegységi döntvény elismeri, hogy idegen személyek jogait más valaki érvényesítse. A Kúria P. VI. 3994/1931. számú ítéletében a harmadik személy javára szóló marasztalást — tehát harmadik személy jogainak más általi perbeli érvényesítését a jogot érvényesítő felperesnek jogi érdekét feltételezve helyesnek ismeri el. Leonhard elvi érvénnyel postulálja
