Beck Salamon: Magyar védjegyjog - A "Polgári jog" könyvtára 19. (Budapest, 1934)
Hetedik fejezet. Nemzetközi jog
348 szokottság a közönség tudatában az illető megjelölést a vállalat védjegyeként elfogadta és ismeri. A közrendi clausulára a hágai egyezmény egy új bekezdést iktatott be, kimondván, hogy valamely védjegy nem tekinthető a közrendet sértőnek pusztán abból az okból, hogy az illető védjegy nem felel meg a védjegytörvény valamely rendelkezésének, kivéve természetesen azt az esetet, ha az említett rendelkezés maga is a közrendre vonatkozik. A most tárgyalt mindhárom kivétel esetén úgy a hazai lajstromozás megtagadásának, mint a megtörtént lajstromozás után a törlésnek helye van. Az egyezmény terminológiája szerint : „visszautasíthatok, illetve érvényteleníthetők,“ a magyar fordítás itt is helyesebben tette volna, ha a megszokott magyar kifejezésekkel, tehát: megtagadás és törlés, élt volna. 18. Az elsőbbségi jog igénybevétele előtt bárki a kérdéses védjegyet szabadon lajstromoztathatja; ez az eset, amikor az elsőbbségi jog valóban kiéli magát. Ez az idegen részről jövő lajstromozás belajstromozáskor nem volt jogsértő és ha az elsőbbségi jog érvényesítésének határideje letelt, a lajstromozás véglegesen megtartja erejét, azzal a fenntartással, hogy a védjegy az elsőbbségi jog igénybevételétől függetlenül az egyezmény 6/b. pontja alapján (ld. következő pont) nem tagadható-e meg. Az esetre azonban, ha az elsőbbségi jog igénybevétetik, az elsőbbségi jog megnyílása után időközben lajstromozott védjegy törlése lesz igényelhető. Ez a törlés a normális jogszabályok szerint fog eszközöltetni a prioritás elve alapján és elbírálásnál pusztán az a különbség, hogy a prioritás elbírálásánál az Uniós védjegy prioritása nem a belföldi lajstromozás, hanem a származási országabeli lajstromozás megkérésnek időpontja szerint vétetik figyelembe. Esetleg két Uniós védjegy belföldi lajstromozása is összeütközik; a két elsőségi jog közül az az erősebb, amelynek származási országabeli lajstromozása (megkérése) szerint korábbi elsőbbsége van. 19 Egyik sokat vitatott rendelkezése az egyezménynek a „telle-quelle,“ A 6. cikk kimondja, hogy a „származási országban szabályszerűen bejegyzett gyári vagy kereskedelmi védjegy az Unió többi országaiban úgy, amint van, bejegyzendő és oltalmazandó.“ A korábbi magyar gyakorlat a telle-quelle rendelkezését akként alkalmazta, hogy a külföldi ne kerülhessen előnyösebb helyzetbe a belföldinél. A K.M. 118/1911. sz. határozata (Szász 170. eset) a Németországban lajstromozott „Thüringia“ szóvédjegy törlését rendelte el, „mert minden egyes
