Beck Salamon: Magyar védjegyjog - A "Polgári jog" könyvtára 19. (Budapest, 1934)
Hetedik fejezet. Nemzetközi jog
349-Unióbeli védjeggyel szemben a belföldi törvényhozás anyagi jogi rendelkezései érvényesíthetők, ha ezek nem a védjegy külső alakja, hanem a jelentménye, vagyis belső tartalma a kifogás tárgya, amely kifogás a bel- és külföldi védjegyekkel szemben egyaránt érvényesül.“ Jóval élesebben jelzi a kereskedelmi minisztérium gyakorlatát a K.M. 588/1910. sz. határozat, amely a hazai hatóságnak a lajstromozhatóság előfeltételeire vonatkozó felülbírálási jogát is megállapítja. A határozat tévesnek minősíti a folyamodó azon álláspontját, hogy az egyezmény 6. cikke ki* zárja a hazai védjegyhatóság azon jogát, hogy az Uniós államban lajstromozott védjegynek a hazai jog szempontjából való lajstromképességét felülbírálhassa. A határozat szerint az egyezmény második cikkében felállított „egyenlő védelem" elve kizárja a lehetőségét, hogy az Uniós szerződéseket akként lehessen értelmezni, hogy az a belföldiek számára a külföldiekkel szemben hátrányosabb helyzetet teremt, majd az előző döntéssel egyezően kijelenti, hogy a „belföldi védjegyjog szabályai a nemzetközi védjegyekre is alkalmazandók.“ Ez az álláspont ma már kétségtelenül túlhaladott. Már a washingtoni egyezmény kiegészítette a 6. cikk rendelkezését és kifejezetten felsorolta azon eseteket, amikor a külföldi védjegy lajstromozása megtagadható, illetve érvényteleníthető (törölhető). Ezen kiegészítés után a belföldi lajstromozó hatóság egyébkénti felülvizsgálati jogköre a hazai jog rendelkezései szempontjából már nem vitatható. Németországban, ahol korábban meg volt a hajlandóság arra, hogy a magyar gyakorlat mintájára a telle-quelle kötelező erejét csupán a védjegy alakjára (de nem annak tartalmára) szorítsák, ma már egységesnek tekinthető felfogás, hogy a hazai lajstromozó hatóság egyedül a 6. cikkben felsorolt okokból tagadhatja meg a külföldön már lajstromozott védjegytől a belföldi oltalmat. (Ld. Pinzger-Heinemann 413. 1. Seligsohn 342. 1. Hagens 343. 1.). Nálunk azonban a K.M. 722/931. sz. határozata megtagadta a külföldön már lajstromozott palackvédjegy lajstromozását azzal az indkolással, hogy a hazai védjegyjog a palackvédjegy lajstromozhatóságát el nem ismeri. Dr. Kelemen Frigyes Ottó (Jogtud. Közlöny 1933. évi 5. számában) a nemzetközi egyezmény 6. cikke alapján helyteleníti a döntést, és nézetéhez csatlakozott az egyezmény szempontjából dr. Schuster Rudolf is (Jogtudományi Közlöny 1933. 9. szám), aki helyesen mutat rá, hogy az egyezmény megteremtette annak a helyzetnek jogi le
