Beck Salamon: Magyar védjegyjog - A "Polgári jog" könyvtára 19. (Budapest, 1934)
Hetedik fejezet. Nemzetközi jog
337 honosaival egyenlő elbánás alá vonta az Unióhoz nem tartozó államok azon alattvalóit vagy honosait, akik az Unióhoz tartozó valamely állam területén lakóhellyel, vagy ipari vagy kereskedelmi teleppel bírnak. Ezt a 3. cikket a brüsseli pótegyezmény (1900. dec. 14) annyiban szigorította, hogy „tényleges és valóságos" ipari vagy kereskedelmi telepet kívánt meg, A honossági elv tehát a domicilium elvével nyert kiegészítést, A hágai konferencia fogalmazása „resortissant" magában akarja foglalni tehát úgy a honost, mint azt, akinek domiciliuma, akár lakóhelye, akár kereskedelmi vagy ipari telepe van az illető országban. A hágai egyezmény még a brüsszeli szigorítást a telep valódiságára továbbfolytatta, amennyiben a 3. cikkében „tényleges és komolyan számbavehető“ telepet kíván meg. Amíg így egyrészt a hágai egyezmény a telep komolyságát szigorúbban írja elő, viszont másrészt az egyes országok belső törvényhozásának azt a korlátot szabja meg, hogy az Unióhoz tartozó polgárokkal szemben a lakóhelyre vagy telepre semminemű feltételt megszabni nem lehet. Ki kell emelni, hogy a telep számbavehető komolyságát az egyezmény az Unióhoz tartozó országok „polgáraira" nem írja elő, hanem csak az Unióhoz nem tartozó államok polgáraira, akik valamely Unió állambeli lakóhely vagy telep címén igénylik a belföldi jog oltalmát A megkülönböztetés oka annak megakadályozása, hogy in fraudem legis — Potemkin telep létesítésével — az Unióhoz nem tartozó állam polgára hozzájuthasson az egyezmény védelméhez anélkül, hogy saját állama az egyezményhez hozzájárult volna és az egyezménnyel járó jogoltalmat a saját területén az Uniós kötelékbe tartozó érdekeltségnek biztosítaná. Az ellentét az Uniós állam polgára és ott domiciliummal biró között azonban nem egyértelmű azzal, hogy az Uniós állam polgárával szemben a vállalat létét a védjegyoltalom előfeltételéként az egyezmény elejtené. A vállalat léte a belföldi polgárra is kötelező, kötelező tehát a Uniós állam polgárára is. Amint a telep komolyságát az egyezmény az Uniós állam polgárára nem említi, ennek magyarázata, hogy itt az in fraudem legis oltalomszerzéstől tartani nem kell. Az egyezmény szerint ugyanis az Uniós állam polgára bár szükséges — amint arra most utaltunk — hogy vállalata legyen, a többi Uniós államban a védjegyoltalmat megkapja, arra való tekintet nélkül, hogy vájjon akár saját államában, akár valamely más Uniós államban, vagy pedig az Union kívül álló valamely államban van vállalata. Az Uniós állam polgára állampolgársága alapján kapja Dr Beck Salamon: Magyar Védjegyjog. 22
