Beck Salamon: Magyar védjegyjog - A "Polgári jog" könyvtára 19. (Budapest, 1934)
Hetedik fejezet. Nemzetközi jog
336 a madridi egyezmény (1891. ápr. 14.), amely a nemzetközi lajstromozásra vonatkozik. A madridi egyezmény tulajdonképen egy második, szűkebb Uniót teremtett meg, minthogy ezen egyezményhez az Unióban résztvevő több állam nem csatlakozott. A lajstromozási egyezményről (szűkebb Unió) külön fejezetben emlékezünk meg. 2. Az egyezmény „az ipari tulajdon védelmére — pour le protection de la proprieté industrielle“ — létesült. A védjegyen felül a találmányi szabadalmak, ipari mustrák és minták az egyezmény tárgya, néhány a tisztességtelen versenyről szóló rendelkezéssel tarkítva. Bennünket az egyezménynek a védjegyre — idevonva a kereskedelmi név oltalmát is — vonatkozó rendelkezései érdekelnek. Az egyezmény legalapvetőbb rendelkezése annak 2. cikke. E szerint a szerződő államok mindegyikének alattvalói, vagy honosai az Unió bármely másik államában ugyanazokat az előnyöket élvezik, amelyeket a vonatkozó törvények a saját honosak részére jelenleg biztosítanak, vagy jövőben biztosítani fognak. Az alapgondolat tehát: az egyenlő elbánás elvének külföldiekre való kiterjesztése. Az egyezmény tehát tartalmilag új jogtételt nem állít fel, csupán a belföldi jog hatályát (oltalmát) terjeszti ki. Nem a tárgyi jogot bővíti ki az egyezmény, hanem a már megvolt jog oltalmában részesülők személyi körét terjeszti ki. Az egyezmény a „saját honos“ részére biztosított előnyöket terjeszti ki az Uniós államok alattvalóira vagy honosaira. A „saját honos“ kifejezés nem elég szabatos, mert mint fentebb láttuk, a védjegyoltalom nem a honossághoz, hanem a belföldi vállalathoz van kötve, sőt amint láttuk, a magyar honos, ha belföldi vállalata nincs, más külföldivel egyenlő elbírálás alá esik, de aligha lehetett rövidebb és jellemzőbb — a résztvevő országok különböző rendszereit legjobban összefoglaló, összeegyeztető — megjelölést találni. Az „előny“ szó (a francia szöveg avantage-t mond) ugyancsak nem szabatos ; nem a honost megillető előnyről, a honos számára biztosított kivételes kedvezményről van szó, hanem a mindenkori belföldi törvény általános rendelkezéseiről. A jogi oltalom kiterjesztése az Uniós államok alattvalóira, vagy honosaira történt. A kettős kifejezést, amely synonimákat párosít úgy, mintha két külön értelmű kifejezés volna, az egyezménynek legutóbbi módosítása (hágai konferencia) felcserélte ; a korábbi „sujet ou citoyen“ szavakat összevonta a „resortissant“ szóba. De már a párizsi alapegyezmény 3 cikke a szerződő államok alattvalóival vagy
