Beck Salamon: Magyar védjegyjog - A "Polgári jog" könyvtára 19. (Budapest, 1934)
Hatodik fejezet. Büntetőjogi rendelkezések
282 nék, de még ez esetben is a két vállalat között oly összefüggést vélnének, amely a valóságban nincs meg. Ugyanaz a helyzet, mint aminő okokból ismert világmárkák azt igénylik, hogy — a védjegytörvény 7. §-a ellenére — idegen vállalat akármiféle elütő árúra se vehesse igénybe az ő márkájuk gyanánt ismertté vált szót, ábrát, mert itt is az idegen vállalat oly öszszefüggésnek látszatára adhatna alkalmat, amelynek a valóságban nincs gyökere. 18. A tudatossággal, illetve a jogtalan használattal kapcsolatban utaltunk arra, hogy a licencia-jogosult is a „mást illető védjegyet“ használ, eljárása még sem jogtalan, amig a szerződés keretei között marad a védjegy használata. A védjegy olyan használata, amely a szerződésben alátámasztva nincs, amely a kapott jogosultság határait túlhaladja, már nemcsak szerződésszegés, de egyúttal a védjegyjognak — és bennrejlőleg a törvénynek — megsértése is, amelynek megtorlásaként a védjegybitorlási eljárás indítható a licencia-jogosult ellen. Ha több árúfajtára lajstromozott védjegyre a lajstromoztató licenciát enged egy vagy több meghatározott árúnemre, amelyet ő maga nem hoz a védjegy alatt forgalomba, míg az egyéb árúkra egyedül sajátmagának tartja fenn a védjegyhasználat jogát, akkor védjegybitorlást követ el a licencia-jogosult, ha ilyen fenntartott árún is alkalmazza a védjegyet. A helyzet hasonló ahoz, mint amikor a használat szolgalmára jogosított a szolgalommal terhelt erdőből a személyes szükségletét jóval meghaladó famennyiséget vág ki, ezzel nemcsak szerződésszegést követ el, — mór amennyiben használati joga szerződésen alapszik —, hanem egyúttal a tulajdonos büntetőjogilag is védett tulajdonjogát is megsérti és büntetőjogilag is felelőssé vólhatik. A licencia-jogosult büntethetőségére a mi gyakorlatunk esetet nem termelt ki. Seligsohn említést tesz egy Reichsgericht ítéletről, saját a fentiekkel egyező álláspontja illusztrálására. „Hält der Lizenznehmer die Vereinbarungen über die Benützung des Zeichens nicht, die er mit dem Berechtigten getroffen hat, so ist der Gebrauch des Zeichens widerrechtlich und es liegt ein Zeicheneingriff vor“ (122. 1.). 19. Sűrűn visszatérő védekezés, hogy a védjegybitorlást az alkalmazottra kívánják ráhárítani és ezzel a vállalattulajdonost mentesíteni. A törvény e kérdés eldöntésére semmiféle támpontot nem nyújt és a büntető törvénykönyvre, mint általános forrásra visszanyúlva, az egyéni felelősség elve szinte oda terelne, hogy bárki büntetőjogilag csak a saját tényéért le-
