Beck Salamon: Magyar védjegyjog - A "Polgári jog" könyvtára 19. (Budapest, 1934)
Hatodik fejezet. Büntetőjogi rendelkezések
274 bár a törvényhozói indok a valójában használt védjegy vonzóerejének védelmén alapul, mégis a védjegy lajstromozásához köti a védelem megadását, nem a védjegynek ismertségéhez, amely megkülönböztetéshez fűződik nemcsak a tároló védjegynek, hanem az ugyancsak nem használt defenzív védjegynek elismerése is. Ez a különböztetés egyébként amint azt ismételten ki emeltük, egyik elválasztója a védjegyjogi és versenyjogi oltalomnak, mert a versenytörvény a védjegyet, mint ismertetőjelet védi és megkívánja a versenyjogi védelem nyújtásának előfeltételeként, hogy a védjegy valójában a közönség előtt, mint a vállalat ismertető jele szerepeljen. Épen mert a védjegytörvény nem kívánja meg, hogy a védjegy a vállalat ismertető jeleként éljen a közönség tudatában, sem a polgári, sem a büntetőjogi védelem csupán a lajstromban élő, de gyakorlatilag foganatba nem vett védjegytől sem tagadható meg. A defenzív védjegynek és a tároló védjegynek a büntetőjogi oltalomra való igénye (Schutzanspruch), tehát a védjegyjog szerint megáll, mint ahogyan gyakorlatunk a defenzív védjegyekre vonatkozóan kifejezetten az oltalomképességet el is ismerte. A tároló védjegy oltalmára szükség is van gazdaságilag. Ha ugyanis a tároló védjegy nem kapna oltalmat, megtörténhetnék, hogy a védjegy az illegitim használat folytán „elvizesíttetnék“ és mire adandó esetben a vállalat gyakorlatilag is használatba kívánná venni, már értékében gyöngült állapotban kerülne alkalmazásra. A tároló védjegy ismertető, vállalatjelző ereje a defenzív védjeggyel szemben is hátrányt mutat. A defenzív védjegy egy valójában használt másik védjegy oltalomkörének kiszélesítésére, oltalmának nagyobb biztosítottságára szolgál és ez a hivatása szükségszerűen feltételezi, hogy a defenzív védjegy közel álljon, hasonlítson a védeni kívánt tényleges használatban álló, a közönség előtt ismert védjeggyel. Aki tehát a defenzív védjegyet bitorolja, a defenzív védjegynek az alapvédjeggyel való hasonlósága révén az alapvédjegynek a közönség előtt való ismertségét akarja illetéktelenül kihasználni, a tároló védjegy utánzásánál, amely a közönség előtt ismeretlen, a vonzóerőnek ez a féltése egyrészről és a vonzóerőnek kihasználása másrészről aktualitás nélkül való, épen ezért nem lehet kiindulni abból, hogy a tároló védjegy utánzásánál magában a használat tényében szinte bennerejlik annak tudatossága. A tu-Idatosság tehát a tároló védjegy utánzás esetén szigorúbban bizonyítandó.