Beck Salamon: Magyar védjegyjog - A "Polgári jog" könyvtára 19. (Budapest, 1934)

Hatodik fejezet. Büntetőjogi rendelkezések

Hatodik fejezet.

Büntetőjogi rendelkezések.

I. Szakasz.

Anyagi büntetőjog.

1. Védjegytörvényünk 23. és 24. §-aiban két deliktumot kreált. A védjegynovella ezt a két szakaszt hatályon kívül helyezte, de a védjegynovella vonatkozó 8. és 9. § ait viszont az 1921 : XXII. tcikk módosította és ez idő szerint ezen törvénycikk 7. §-a a korábban két szakaszban szabályozott deliktumokat egybefoglalva szabályozza.

2. A védjegytörvény büntetőjogi fejezete „Védjegybitorlások“ címet viseli. A törvény 23. §-a „védjegyhamisítás vétségéről“ beszél. Az 1921 : XXII. tcikk 7. §-a minden jelző nélkül minősíti vétségnek az ott körülírt tényállást.

A szakasz tényállását a szövegre támaszkodva az alábbiakban bontjuk szét elemeire, kiemelve, hogy a szakasz utolsó bekezdése önálló deliktumot alakít ki. E helyütt a szakasz első bekezdésében foglalt deliktummal foglalkozunk.

3. „Kizárólagos használati jogon mást illető védjegygyei.“ A szöveg ezzel a körülírással a sértés tárgyát jelöli meg. Ki kell emelni, hogy a törvény, sőt már az előző törvényes rendelkezések kifejezetten nem tartalmaznak a lastromozottsógra való utalást. A külföldi, főleg a francia felfogás, a lajstromozott és lajstromozatlan védjegy jogi helyzetének legfőbb különbségét éppen abban látja, hogy a büntetőjogi oltalom csak a lajstromozott védjegynek jár ki. Lajstromozás nélkül a védjegynek büntetőjogi oltalma nincs. A mi védjegytörvényeink