Beck Salamon: Magyar védjegyjog - A "Polgári jog" könyvtára 19. (Budapest, 1934)
Negyedik fejezet. Védjegyjogi keresetek
209 amelynek utólagos elvonása reá nézve sérelmes volna. Pusztán az a körülmény, hogy a korábbi védjegybirtokos más valakivel szemben eljárt, egymagában nem konzerválhatja az időközben a védjegynek értéket teremtő harmadik vállalat elleni igényét, viszont igaz az is, hogyha a védjegyjogosult az utánzások ellen általában eljár és csak valamely versenytárs ellen nem lépett fel, az a versenytárs, ha tudomása lehetett arról, hogy a korábbi jogosult a maga jogi érdekeire a használatot sértőnek nem érzi. A helyes állásfoglalás tehát az eseti mérlegeléstől függ. D. Kártérítési kereset. 1. A védjegytörvény nem szabályozza a védjegyjog megsértéséből eredő kártérítési jogot, hanem egyszerűen feltételezi, hogy a polgári magánjog ezt a kérdést elrendezi. Kitűnik ez a felfogás a védjegytörvény 27. § 4. bekezdéséből, amely a polgári magánjog szerint a sértettet megillető kártérítésről beszél. Azon kérdésben tehát, hogy mennyiben áll fenn kártérítési kötelezettség, valamint a kártérítésre vonatkozó egyéb jogszabályok tekintetében a polgári magánjog, ahogy a szakjogokkal ellentétben nevezni szokták, az általános magánjog szolgál jogforrási kútfőül. 2. Az általános magánjog a kártérítés két fő forrását ismeri : szerződés nem teljesítése és szerződéses viszony híjjón a jogtalan cselekmény, a delictum. Az a kártérítés, amelyre a védjegytörvény gondol, a védjegy jogosulatlan használatában rejlő delictumból eredő kárigény. Képzelhető azonban olyan kárigény is, amelynek alapja egy védjegy vonatkozású szerződés nem teljesítése. így pl. licentiaszerződés esetén az engedélyesnek kártérítési igénye keletkezhetik abból, hogy a védjegybirtokos szerződéses kötelezettség vállalása dacára további licentiákat engedélyez, vagy ha a védjegy és természetesen a vállalat átruházására vállalt szerződés teljesítését megtagadja. A védjegytörvény általában a védjegybirtokost megillető és nem a védjegybirtokos ellen irányuló kártérítési jogra gondol. 3. A magánjogi delictumnak nem előfeltétele, hogy védjegybitorlás büntetőjogi delictuma fennforogjon, még kevésbé, hogy e delictum a vádlott terhére büntető bírósági jogerős ítélettel megállapíltassék. Nincs a törvényben gyökere Neumann Ármin azon felfogásának, hogy a „Polgári bíróságnál kártérítés iránt addig pert indítani nem lehet, míg a büntető bíróság a bűnösséget, ki nem mondta“ (id. munka 95. és Dr. Beck Salamon : Magyar Védjegyjog. 14
