Beck Salamon: Magyar védjegyjog - A "Polgári jog" könyvtára 19. (Budapest, 1934)
Negyedik fejezet. Védjegyjogi keresetek
203 18. Az abbanhagyási keresettel szemben helyt áll az a kifogás is, hogy a védjegybirtokos, aki jogát a lajstrombeli átruházásra alapítja, az átruházás szabálytalansága folytán nem szerzett érvényes védjegyjogot, mondjuk azon okból, hogy a formai lajstromozás mellett a valóságos üzletutódlás nem történt meg. Ez a kérdés is a szabadalmi bíróság által döntendő el. Hogy mily elvek szerint, azt fentebb* a védjegyátruházás fejezetében láttuk. Erre a kifogásra azonban meg kell említenünk, hogy ez a kifogás csupán a védjegy lajstromozásra támaszkodó abbanhagyási igény elismerésének fog útjában állani, de ha a védjegy egyúttal vállalati ismertetőjel is, akkor a Tvt.-n alapuló abbanhagyási igényt ez a kifogás nem érinti. Ez a megkülönböztetés egyébként nemcsak ezen most említett esetre érvényes, hanem a védjegyjog tagadását tartalmazó minden esetben. De már pl. a licentiára való hivatkozás a verseny törvényre alapított abbanhagyási igényt is kizárja. 19. A kifejezett ügyleti megállapodás határozottságáig megnőtt hozzájárulás mellett megvilágításra szorul a hallgatag hozzájárulás, a védjegy használatának ellenintézkedés nélküli tűrése. Hivatkozhat-e alperes, ha nem is, mint a felperes jogát megszüntető tényre, hanem mint vele szemben a jog érvényesítését gátló körülményre, hogy a felperes hosszú időn át minden beavatkozás nélkül eltűrte, hogy az alperes az ő védjegyét használja. A kérdés aszerint ágazhatik el kétfelé, amint a védekezés a védjegy általános használatát vagy az alperes személyes használatát veti a kereset ellen. Az általános használatra hivatkozás jogi súlya attól a fentebb tárgyalt kérdés mikénti elbírálásától függ, hogy az általános használat eredményezhetie a belajstromozott védjegy szabadjeggyé válását. Amint láttuk, a ma uralkodó felfogás szerint a lajstromozás útjában áll a szabadjeggyé alakulásnak. Ezen nézet szerint tehát az a kifogás, amelynek jogi tartalma a védjegyjog megszüntetése — elismerésre nem találhat. Kifejtettük, hogy ezt a nézetet el nem fogadhatjuk, a tények erejét, a valóságot nagyobbra értékeljük, mint a lajstrombeli állapotot és ha a védjegy az általános használat folytán dislinctiv erejét elvesztette, a közönség tudatába ezt a distinctiv erőt beleimputálni nem lehet. Ullmer helyesen fejti ki álláspontját: Ist man gewöhnt Waare einer be stimmten Beschaffenheit nur von einem einzigen Unternehmer unter der für diesen geschützten Warenbezeichnung zu erhal-Ld. második fejezet Vili. szakasz.
