Beck Salamon: Magyar védjegyjog - A "Polgári jog" könyvtára 19. (Budapest, 1934)
Negyedik fejezet. Védjegyjogi keresetek
200 kevéssé, mintha valaki engedmény útján megszerzeit ellenkövetelését kívánja beszámításra felhasználni. Úgy az engedmény, mint a licentiát nyert fél, ha leszármaztatottan is, de saját jogát veti oda, — ő tehát nem egy reá idegen, hanem egy őt megillető joggal él. Természetesen, ha a prioritás körül vita támad, a szabadalmi bíróság határozatára lesz szükség. Mi történik az esetre, ha a védjegybirtokos felperes az alperesnek a bérletre, licentiaszerződésre való hivatkozásával szemben a bérlet, vagy licentiaszerződés érvénytelenségére, vagy hatályvesztettségére utal ? Ha a felperes az eredeti érvénytelenségét, vagy már bekövetkezett megszűnését vitatja, más a jogi helyzet, mintha a szerződés utólagos megszüntetését, illetve a megszüntetésre való jogát állítja, illetve a megszüntetést kéri. Az első esetben ugyanis a bírói ítélet declarative állapítja meg, hogy a jogcím, amelyre az alperes kifogása támaszkodik, nem áll fenn, tehát nem áll fenn a kivételes mentesség sem. Az esetben pedig, amikor a szerződés bírói megszüntetése pro futuro a kérelem tárgya, a bírói ítélet constitutiv (ha bár negativ irányban) és így az ítéletig a szerződés érvényes. Tisztán a formai szemlélet szempontjából a mentesség tehát a bérleti, licentiaszerződésnek a bírói ítélettel megszülető hatályvesztéséig fennállónak veendő. A dogmatikus eltérés dacára mégis az a helyes, ha a felperes abbanhagyási kérelmének — feltéve az álláspont helyességét — a bíróság mindkét esetben helyt ad, noha a használat pro praeterito nem volt jogtalan, de a bírói ítélet utáni időre már jogtalanná válik. Ez az álláspont perjogilag abban talál kifejezésre, hogy az érvénytelenítési (megszüntetési) kereseti kérelem egybekapcsolható az abbanhagyás iránti kérelemmel. A szerződés érvénytelensége, vagy megszűnése az általános magánjogi szabályok szerint döntendő el. Az érvénytelenségnek az általános magánjogi szabályokon felül egy a védjegyjogra alapított esetről kell megemlékeznünk. Gondolunk arra a licentiával kapcsolatban föntebb* már említett álláspontra, amely a licentiát már elvileg, mint meg nem engedett ügyletet érvénytelennek tekinti. A mai jogi felfogás, mint láttuk, az ellentétes álláspontra helyezkedik, ami egyértelmű azzal, hogy a licentia önmagában való érvénytelenségével az abbanhagyási kereset meg nem alapozható. Ha a licentia csak bizonyos árúnemekre adatott meg, ter* Ld. második fej. Vili. szakasz 21. pont.
