Beck Salamon: Magyar védjegyjog - A "Polgári jog" könyvtára 19. (Budapest, 1934)
Negyedik fejezet. Védjegyjogi keresetek
165 versenyszempontok generalis figyelembevételére vonatkozó szinte elvi kijelentésként hangzó indokolását: „A verseny tisztasága tehát végeredményében nemcsak az egyéni jog védelmének, hanem a hazai ipar és kereskedelem oltalmának is elengedhetetlen postulatuma.“ (K.M. 487/1901. Szász 734. eset). A védjegy és nem a vállalat összetéveszthetőségének éles elkülönítését vallja még Adler is: „Nur die Gefahr der Verwechslung der Marken selbst (a ritkítás Adler szövegében is megvan) nicht die der Unternehmungen ist hiebei entscheidend.“ (243 lap). Ezt megelőzőleg pedig Adler a szóvédjegy és ábrás védjegy összetéveszthetőségének fejtegetése közben utal arra, hogy az egyik védjegy szóvédjegy, a másik ábrás védjegy, mégis : er nimmt nur einen Zusammenhang zwischen den als verschieden erkannten Zeichen an, indem er sie demselben Unternehmen zuschreibt.“ Majd folytatja: „Darauf allein könnte also das Eingreifen des Markenrechtes nicht aufgebaut werden, wohl aber das eines Gesetzes gegen den unlauteren Wettbewerb, da wenn auch nicht hinsichtlich der Unternehmungen, Verwirrung unter den Konsumenten hervorgerufen wird.“ (242. lap). A tételes jog (Ausztriában Adler könyve megjelenésekor nem volt még versenytörvény) szerint nem Iát védjegyjogilag tiltott magatartást szó- és védjegyábra ilyen használata esetén. Ez az álláspont ma már a versenytörvény megalkotása után elavult, de a versenytörvény szelleme egyébként is erősebben nyomult be a védjegyjog területére és a védjegyjogi felfogást is sok tekintetben átalakította. Érdemes a gondolat erejére felemlíteni, hogy Adler, aki a fentiek szerint a vállalatra vonatkozó összetévesztést a védjegyjog köréből kirekeszti és a védjegyjog körébe szorosan csak a védjegy-összetévesztést vonja be, a védjegynek a hasonló árúnemekre való alkalmazhatatlanságával kapcsolatban maga is azt adja elő a védjegyjogi rendelkezés alapjául, hogy hasonnemű árú azonos védjegye a fogyasztóban azt a hitet kelti, hogy ugyanazon vállalat árúiról van szó (196. lap). E vonatkozásban tehát még Adler szerint is védjegyjogi jelentőséghez jutott a vállalatok összetéveszthetősége. Ami a magyar gyakorlatban megnyilvánuló felfogást illeti, ha nem is lehet állítani, hogy elvi kiélezéssel tudatosan szembehelyezkedne gyakorlatunk Adler tételével, mégis nyíltan kivehető a védjegynek szigorúan az árúra szorított kapcsolatát túlhaladó- s a vállalat összetéveszthetőségét is kikerülni óhajtó, illetve a vállalat összetéveszthetősége ellen is védelmet nyújtó
