Beck Salamon: Magyar védjegyjog - A "Polgári jog" könyvtára 19. (Budapest, 1934)
Negyedik fejezet. Védjegyjogi keresetek
Negyedik fejezet. I. Szakasz. A védjegyjog: tartalma. 1. A subjektiv védjegyjog a lajstromozás alapján a védjegybirtokost megillető jogok összefoglalója, ahogy Grosschmid a tulajdonjogra mondja : jogok kévéje. Ez az összefoglalás nem mechanikus egymásmellé sorakoztatása egymástól független részjogoknak, hanem szerves egység. A védjegyjog nem is a részjogok összefoglalásából születik meg, hanem megfordítva a lajstromozással keletkezett védjegyjogból, mint egésztől keletkeznek, belőle folynak a részjogosultságok. A védjegyjog, mint egész, nem szükségszerűen áll mindig ugyanazon részjogosultságok összetételéből; törvényi rendelkezések (1890: II. te. 5. §. ásványvizek, kaszák védjegyhasználatára vonatkozó rendeletek) épúgy szűkíthetik a védjegyjogból folyó jogosítványok körét, mint a védjegybirtokos önkéntes rendelkezés), pl. licentia engedés, lajstromonkívül létesített közösség. Ez eseti korlátozásoktól eltekintve a védjegyjog egységes típus, amely tehát mindig ugyanazon jogi szabályok anyagát hordja magával. 2. A védjegyjog abszolút jog, tehát mindenkivel szemben hacsak törvényi, vagy ügyleti eximáló rendelkezés javára fenn nem áll, hatályos. A védjegyjog abszolút jellegére még szemléltetőbb Grosschmidnek a tulajdonjogra adott jellemzése: sűrített kötelem. Tartózkodási kötelezettség terhel mindenkit. Az abszolút jogi jelleg mellett akadémikussá törpül az a kérdés, hogy a védjegyjog dologi jog-e. Gyakorlati jelentőséghez a dologi jogi minősítés akkor jutna, ha valamely a jog dologi minősítéséhez fűződő szabály alkalmazása válnék
