Beck Salamon: Magyar védjegyjog - A "Polgári jog" könyvtára 19. (Budapest, 1934)
Harmadik fejezet. Lajstromozási igény
143 nélkül kéri a lajstromozást — és ez elnézésből foganatosíttatnék, az a fél is felszólalhat a lajstromozás ellen, akinek javára a beleegyezés megadatott. Ez a felszólalási jog azonban nem a jogosulttól nyert beleegyezés jogán alapszik, hanem ettől -független, mert panaszjoggal a törvénybe ütköző lajstromozás ellen bárki élhet. Kiviláglik azonban a beleegyezésnek jogutódlást nem szülő ereje, ha a jogosult többeknek ad beleegyezést. Az, aki korábban kapta meg a beleegyezést, már nem lesz jogosult a később adott beleegyezés alapján eszközölt lajstromozás ellen fellépni. A lajstromozási prioritás itt is erősebb jogot ad és a kétszeri ingatlan eladás körül kifejlődött jogcím védelmi felfogás a védjegylajstromozásra nem vihető át. Minthogy azonban a lajstromozás szabálytalanságát bárki panaszútón érvényesítheti, az egyéni jog sérelmére alapított igény jelentőségét amúgy is elveszti.* 5. Ügy a novella 4. § a az előző használat alapján mint a nov. 7. §-a a korábbi törölt lajstromozás alapján fennálló lajstromozási igényt az adott formában jelentkező árújegyre — védjegyre szorítja — a védjegy azon expansiv erejéről, amely a védettségi körbe bevonja a hasonló árújegyet, illetve — védjegyet, egyik rendelkezés se tesz említést. A védjegy oltalom ezen expanzivitása szólal meg a védjegynovella 3. § ában, amely a védjegytörlés eseteit kibővíti azzal, hogy egy korábbi védjeggyel az összetévesztésig hasonló védjegy is törölhető. Törvényszerkesztési szempontból ki kell emelnünk, hogy a védjegyoltalom expansivitása nem elvi fogalmazással került a törvénybe. Elvi fogalmazásban a tétel akként szólana : minden oly védjegy, mely egy más védjeggyel az összetévesztés lehetőségéig hasonló (— hogy a hasonlóságnak ez a foka, mint íratik körül e vonatkozásban, másodrendű), — mindenkor úgy bírálandó el, mintáz azonos, az előbbinek teljes utánzatát képező védjegy. Hogy erre az expanzivitásra gyakorlatilag nagyobb szükség van, mint a teljes utánzás elleni oltalomra — ez kézenfekvő. Az élet helyes megfigyelését tükrözteti vissza a K.M. 487/1901. sz. határozatának (Szász 734 eset) indokolásbeli kijelentése : „nyilvánvaló, hogy az, aki másnak órújegyét utánozni akarja, ezt szolgai módon tenni nem fogja, hanem arra törekszik, hogy utánzatát az eredeti védjegy valamelyes változtatásából, bármily csekély legyen is az, igazolhatóvá tegye. A védjegyhatóság nem engedheti meg, hogy efféle ügyes-Ld. előző sznkasz 10. pontját.
