Beck Salamon: Magyar védjegyjog - A "Polgári jog" könyvtára 19. (Budapest, 1934)
Harmadik fejezet. Lajstromozási igény
142 Érdekes a törvényszöveg összefüggését a törvény feltételezett imént tárgyalt intenciójával megvilágítani. Annak a felfogásnak, amely a közönség megtévesztésének elkerülését célzó, tehát nyilvánjogi szabályt lát a tilalmi időben, az a szabályozás felel meg, amely különbség nélkül minden törlés után szóhoz juttatja a tilalmi időt — mert hiszen, ha a régi védjegyet nyomban felváltja az új védjegy, bármikor következett is be a régi védjegy törlése — a közönség megtévesztésének lehetősége adva van. Még ha a tilalmi idő egy alanyi jogot akar statuálni a régi védjegytulajdonos javára célszerűségi latolgatás kérdése, hogy a törlés minden esetére, vagy csak kiemelt esetekre adassék meg ez az egyéni jog. Csodálatosan : a közjogi szabály jellegre terelő német törvény mellett a német felfogás — a Patentamté, csak úgy, mini az írók többségéé — az egyéni jog felé hajlik, (die Ausübung des Vorrechtes von der Willkür des letzten Inhabers abhängt, da es zu seinem Gunsten gewährt ist. Das Patentamt darf mit seiner Zustimmung das Zeichen für einen anderen eintragen“ (idézve Geschäftstätigkeit,). Seligsohn 95. 1. Hasonló állásponton Hagens 110. Ezekkel szemben : Ullmer szerint „P.A. und R.G. . . . den Verzicht des früheren Unternehmers für unzulässig erklärt haben“ (id. munka 8. 1.), míg az egyéni jog felé terelő magyar törvényszöveg mellett a kereskedelmi miniszter döntése és ennek alapján Nagy—Szarka kézi könyve a közjogi szabály jelleg mellett foglal állást. 4. A törvény az utolsó tulajdonosnak vagy jogutódának biztosítja az újbóli lajstromozás jogát. A „jogutód“ szempontjából meg kell különböztetni, annak a helyzetét, akinek részére leendő lajstromozáshoz az utolsó védjegybirtokos hozzájárult azétól, aki a vállalatban, amelyhez a védjegy tartozott, utód lett. Ez utóbbi jogutódlás címén a magánjogi lajstromozási igény is átszáll. A K.M. 1085/907. sz. határozat (Szász 775 eset) a törölt védjegynek „a jogutód általi lajstromozására határozottan kimondja, hogy a volt tulajdonos beleegyezése nem elég, hanem szükséges a vállalat megszerzése“, vagyis a határozat a lajstromozási igényt éppúgy a vállalat járulékának tekinti, mint a lajstromozott védjegyet. — Míg az előző esetben, hasonlóan, mint a védjegynovella 4. § a esetén megadott beleegyezés, csak a támadás elhárítását szolgáló replikára ad jogot a beleegyezés. A különbség a tilalmi időnél azáltal kissé elmosódik, hogy az esetre, ha egy idegen harmadik a jogosult beleegyezése után, de az ő javára adott beleegyezés