Beck Salamon: Magyar védjegyjog - A "Polgári jog" könyvtára 19. (Budapest, 1934)
Harmadik fejezet. Lajstromozási igény
141 nek (1906-ban írott) könyve már azon az állásponton volt, hogy a két évi tilalmi idő a volt védjegytulajdonos előjogának biztosítása : „Die wesentliche Wirkung des § 7 liegt in der Sicherung der Möglichkeit für den letzten Inhaber der gelöschten Marke, dieselbe wieder für sich registrieren zu lassen“ (id. m. 131. 1.). Ennek ellenére Ádler könyve sem áll azon az állásponton, hogy a tilalmi idő a volt védjegybirtokosnak egyéni jogot ad. „Es erscheint angemessen in § 7. Nov. nicht die Begründung eines Rechtes des letzten Markeninhabers zu erblicken, da § 7 ... . lediglich ein Verbotsnorm, die im öffentlichen Interesse des Schutzes des Publicums vor Beirrung aufgestellt.“ Majd ennek következését vonja le : „Hieraus folgt aber, dass die Einwilligung des Inhabers der gelöschten Marke nicht hinreicht, um das Verbot des § 7. cessieren zu lassen“ (u. ott 133. I.). Ádler utal álláspontja megerősítésére a védjegynovella indokolására is, amely hasonló álláspontot fejtett ki. A norma tartalomváltozásának a norma változatlansága mellett egyik érdekes esetével állunk szemben. 3. A német törvény minden védjegytörlés esetére hatályossághoz juttatja a tilalmi időt. A magyar törvény a tilalmi idő szabályát csupán a törlés bizonyos eseteire korlátolja, nevezetesen, ha a törlés a 21. §. a.b.c. pontjai alapján következett be. A 21. §. c. pontja megszűnt törlési okként szerepelni. Eredetileg a magyar (és természetesen az osztrák) javaslat is minden védjegytörlés következéséül rendelte a két évi tilalmi időt — aminek maradványát mutatja, amint azt Ádler találóan jegyzi meg* — a 7. §. 2. bekezdése. Erre a bekezdésre tulajdonképen nincs szükséga mai törvényszöveg szerint, hiszen a novella 4. §-a alapján eszközölt törlésre a 7. §. 1. bekezdése amúgy sem állítja fel a két évi tilalmi időt, nem volt tehát szükség a kivételre. Értelme volt ellenben a 2. bekezdés szabályának, amíg az 1. bekezdés minden törlési esetre maga után vonta a tilalmi időt. amikor tehát meg volt az indokoltsága, hogy a generális szabály alól a novella 4. §-a kivétessék. A gyakorlat a két évi tilalmi időt azon esetre is fennállónak tekinti, ha a törlés a vállalat megszűnése okából történt. K.M. 153/901. sz. leirata (Szász 776.) ezt kifejezetten kimondja és utal arra, hogy ez a „jogkedvezmény kiterjesztése“, vagyis a tilalmi idővel a törvényben megszabott esetek körén túl való alkalmazása. Ld. Ádler id. m. 134. I.
