Beck Salamon: Magyar védjegyjog - A "Polgári jog" könyvtára 19. (Budapest, 1934)
Második fejezet. A védjegyjog megszerzése
123 A gyakorlat a közösség védelmi szempontjaival még kevesebbet törődik és igyekezett olyan formákat kitermelni a törvény mellett vagy a törvény ellenére, amelyek a védjegynek idegen (nem vállalati jogutódként jelentkező) vállalat javára való hasznosítását lehetővé teszik. A gyakorlat két ilyen eszközt termelt ki : a „leere Übertragung“ és a licencia formájában. Ha a védjegytulajdonos védjegyét a vállalat nélkül akarja átruházni, úgy utódjával megegyezik abban, hogy ez a maga részére a védjegyet lajstromoztatja és a régi tulajdonos a lastromozással szemben hallgat — sőt a lajstromozás után az ő régi védjegyét törölteti és az új védjegy — egyedül marad a piacon. Ily egyszerű eszközökkel eszközli az élet a vállalat nélküli védjegy átruházást. Ez a „leere Übertragung“. (Seligsohn 120. Abel 146. 1.) A védjegy ilyen módon való megszerzésének van egy jogi fogyatéka : az eredeti védjegy prioritása elvész és az új védjegy csak a saját bejelentése szerint élvezi az elsőséget. Seligsohn az ügyletet (1. fent) önmagában érvényesnek tartja, mégis azzal a fenntartással, hogy ha különös tekintélyű védjegyről van szó és a felek cselekvőségében a nagy közönség félrevezetésére irányuló szándék lappang, úgy „wäre ein lässiger Missbrauch mit dem Zeichenrechte“. — Abel nyilvánvalóan ugyancsak a közönség megtévesztésének szempontjával operál, de utal arra is, hogy a védjegytörvény elsősorban a védjegybirtokos védelmét célozza és csak másodsorban húzódik meg a közönség oltalma, amit a törvény nem is épített ki hatályosan. Abel azonban nem tesz kifejezetten különbséget az ismert és nem ismert védjegyek között, de egy ismeretlen védjegynél aligha lehet beszélni a közönség félrevezetéséről. Igaz viszont, hogy a védjegy ismertsége fokozat kérdése és a kisebb létszámú közönség is ugyanoly oltalmat igényelhet, mint a legszélesebbkörű. Egy szűk körben vásárolt árú védjegye ismert lehet a vásárlók szűk körében — ennek ellenére is az ily védjegyet, ha a maga fogyasztói ismerik, általában ismertnek kell tekinteni, noha számra igen kevesen ismerik. A magyar védjegytörvények szempontjából megállapítandó, hogy a védjegy ilyen megszerzését törvényes rendelkezések nem érvénytelenítik. Elvileg az in fraudem legis általános magánjogi szempontja a jogszerzés ezen módjának érvényességét kérdésessé teheti.* De bírói gyakorlatunk ezt a * Az in fraudem legis szempontra utal Hagensnek Kohlertől átvett, az angol jogra vonatkozó idézete (Hagens 138. 1 )
