Beck Salamon: Magyar védjegyjog - A "Polgári jog" könyvtára 19. (Budapest, 1934)
Második fejezet. A védjegyjog megszerzése
124 fegyvert — az általános magánjog területén is nem használja ki teljes eréllyel. A versenytörvény 1 §-a alapján szintén kérdésessé tehető a védjegy megszerzése, ha a többi versenytársak rovására ez tisztességtelen versenynek minősül, de gyakorlatunkban ilynemű esetekről nem tudunk.** A versenytörvény alkalmazhatóságának ugyanúgy jellemzője amit Abel a védjegytörvényre megállapít, hogy t. i. a verseny vállalatokat védi és nem a közönséget.*** 21. A védjegy átszállásának módja: a licencia, amikor a védjegytulajdonos más vállalatnak engedélyt ad a védjegy használatára, de emellett ő maga továbbra is használatban tartja a végjegyet. Itt tehát csak megszorított értelemben lehet a védjegy átszállásáról beszélni, constitutiv jogutódlással állunk szemben, amikor a jog maga megmarad a régi jogosultnál és csupán a jog valamely hasznosítása, egy újonnan constituált jog száll át. A licencia a nagyközönség télé való vonatkozásaiban ugyanoly kifogás alá esik, mint az „üres átruházás“, sőt bizonyos fokig a védjegynek a két vállalat általi használata elméletileg a zavarokat növelheti. A licencia érvényessége erősen vitatott. Védjegytörvényünk első commentátora, Neumann a védjegy használatára adott engedélyt semmisnek tekinti (36. 1.) Bányász ugyancsak a licencia érvényessége ellen hadakozik (Védjegy Italom) főként a közönség megtévesztésére való utalással. Viszont ugyancsak Bányász később az önálló védjegy átruházhatóság mellett foglal állást, amely két álláspont alig fér meg egymással. Élesen fordul szembe a licencia érvényességével Pinzger-Heinemann könyve, aki a védjegynek a vállalathoz kapcsoltságára hivatkozással tekinti semmisnek a licencia szerzést. (136, 137. 1.) Ugyanitt utalás van a német bírói gyakorlatra, amely a licencia szerződés érvényességét megtagadja. Ezzel ellentétben Seligsohn szerint úgy a bírói gyakorlat, mint az irodalom a licencia szerződés érvényét elismerik. Adler arra való hivatkozással, hogy a védjegytörvénynél „der •cchutz des Publikums keineswegs mitbestimmend ist“ (298. 1.) a licencia szerzés érvényességét elismeri. ** Hagens hivatkozik a német bíróságnak harmadik versenytárs abbanhagyási igényének helytadó ítéletére, amit elvileg helyesel, de int a versenytörvénynek hasonló esetekre való alkalmazásánál a praktikus okokból ajánlatos óvatosságra- (141. 1.) *** „Es ist ein grundlegender, nicht auszurottender Irrtum dass das deutsche Wettbewerbsrecht auch das Publikum den Verbraucher schütze.“ Baumbach, Kommentar zum Wettbewerbsrecht. 128. I.
