Beck Salamon: Magyar védjegyjog - A "Polgári jog" könyvtára 19. (Budapest, 1934)

Második fejezet. A védjegyjog megszerzése

122 közhitelű (valamely elfogadott tekintélytől, állam, egyesület stb. származó) árujeggyel való ellátását szabályozzák, éppen azzal a rendeltetéssel, hogy a árújegy külső hirdetője legyen az árú ellenőrzés alatt álló jó minőségének. A mi törvénytárunkban az 1925 : X. törvénycikk rendelkezik a tejtermékek állami árú­jegyéről. A törvény 1. § a kifejezetten kiemeli a törvény inten­cióit : a hazai tejtermékek külföldi hírnevének emelését és az­zal kapcsolatban az állami ellenőrzőjegy azon erejét, hogy az ellenőrzőjegy azt bizonyítja, hogy a tejtermék állami ellenőrzés alatt készült és a törvényben megszabott magas színvonalat eléri. Az ellenőrzőjegy a garantia funkciójának legtisztább meg­­nvilvánulása. Viszont az állami ellenőrzőjegy nem védjegy. Az a körülmény, hogy az ellenőrzőjegy nem egy vállalat árúira nyer alkalmazást, hanem a feltétel betartása esetén elvileg minden magyar tejvállalat igénybeveheti —a védjegyként való konstrukciónak útját nem állaná, minthogy az 1921 : XXII. te. 2. §-a szerint a kollektiv védjegyet az államkincstár is igénybe­veheti — és miként az egyesület tagjainak, úgy az államkincs­tár a hazai vállalatoknak továbbíthatja a kollektiv védjegy használatára való jogot. A törvény az államkincstárt említi, mint a kollektiv védjegyjog alanyát és nem az „állam“-ot, de ez a kifejezés nem akarta az állam részére szerezhető kollek­tiv védjegy — használati jogosultságát az államkincstár tulaj­donában álló üzemekre korlátozni. Ehhez ugyanis nam kell kol­lektiv védjegy az állam több üzeme részére a kollektiv véd­jegy intézménye nélkül is éppúgy lajstromoztathat vállalati véd­jegyet, mint ahogy egy gyári cég, melynek több telepe van, vagy egy kereskedelmi vállalat, amelynek több fiókja, elárusító helye van (amennyiben a vállalat egysége ezek mellett is fenn­forog) használhatja több üzeme részére ugyanazon védjegyet. Az államkincstár részére szerezhető együttes védjegy használati jogosítottjai, akár általában az állampolgárok, akár valamely közösségnek az állam által megszabott rendelkezések szerint fölvett résztvevője. 20. A védjegy garantia functiójának következéseit már a törvény se vonja le teljes szigorúsággal, mert a vállalat át­ruházásával beálló személyi változásnál minden föltétel nélkül elismeri a védjegy átruházhatóságát. A szigorú álláspont ér­vényesítésére azonban már csak azért se lehet gondolni, mert a védjegyes árú a minőség szempontjából nem áll ellenőrzés alatt; a védjegynek a minőségi garancia funkcióját nem a tör­vény, hanem az élet teremti meg. az egyes védjegyes árúkra vonatkozóan nem is egységes intensitással.

Next

/
Oldalképek
Tartalom