Beck Salamon: Magyar védjegyjog - A "Polgári jog" könyvtára 19. (Budapest, 1934)
Második fejezet. A védjegyjog megszerzése
103 A védjegy tartozéki jellege azonban olyan sajátságot is feltüntet, amely a tartozék magánjogi szabályaiból kényszerítőén nem folyik. A tartozék nincs végleges jogi önállóságra kárhoztatva, a tartozéki kapcsolat megszűnésével a tartozékul szolgáló dolog jogi önállósághoz juthat, amely ezen önállóság elnyerése után a gazdasági és jogi fogalom önálló tárgya lesz. A védjegy végig rabszolga sorsra van kárhoztatva ; tartozéki jellege kényszerű, a felek által meg nem változtatható. A védjegy így önállóan a forgalom tárgyává nem válhatik, viszont a vállalattal együtt elidegeníthető. 2. A tartozéki jellegnek ez a kényszerűsége, azonban nem kívánja meg a védjegy tartozéki jellegének, a vállalattal való kapcsoltságának mindvégig való megőrzését. A vállalat elidegenítése esetén, amennyiben a védjegyről külön intézkedés nem történik, a vállalat átruházásával együtt a védjegy is átszáll a vállalat megszerzőjére, de a védjegy kapcsolata megszüntethető a vállalattal, amennyiben megengedett, hogy a védjegy átszállása kizárassék. Ennek azonban csak azon formája lehetséges, hogy a védjegy megszűnjék. A vállalat új tulajdonosa a védjegyet nem szerzi meg, a szerződés idevonatkozó rendelkezése folytán viszont a volt tulajdonos védjegyjoga a vállalat elidegenítése — tehát reá nézve megszűnése — folytán megszűnik. Ennek az anyagi jogi helyzetnek a lajstromozásra való kihatását alább fogjuk tárgyalni. 3. A törvény a védjegynek az új birtokosra való átszállásáról beszél. Az átszállás kifejezés a jog származékos szerzésére utal. Ugyancsak a származékos jogszerzés mellett szól, hogy a vállalatutód jogának elsősége az előd bejelentése után igazodik, nemcsak az elsőbbség, de a védjegy fennállása, érvényessége szempontjából is. Neumann Ármin Kohlerre hivatkozással azt írja : hogy „a védjegynek átszállása nem tekinthető sajátképeni successiónak ; birtokváltozás által megszűnik az előbbi tulajdonos joga a védjegyre és mint originárius jog támad fe! az új birtokos számára.“ (37. lap). Neumann nyilván épen ezen átírási kötelezettségre alapítja az originárius jogszerzést, mert az özvegyre, kiskorúra, csődtömegre a derivativ jogot nem zárja ki, mert a törvény 9. §-a (ld. a törvény későbbi megváltoztatására 4. pont) az átírási kötelezettség alól, a fenti esetekre felmentést ad. Az a körülmény, hogy a törvény megkívánja az átírásnak a védjegylajstromokban való megtörténtét, a származékos jogszerzés ellenében nem érv, mint ahogy a tulajdonjog származékos szerzése ellenére sem érv, hogy a tulajdonjog az új szerzőre telekkönyvileg is bekebelezendő.
