Zsuppán István: A magyar autó (Budapest, 1994)

Előzmények, kezdeti próbálkozások

Stephan Farffler altdorfi órásmester önjárója. Ő a betegsége miatti helyhez kötöttségén igyekezett segíteni ezzel az 1685-ben készített kocsijával

ban: a „bádogkor”. Ford autója, a „T” típus - létrehozásában egy hazánkfia, Galamb József is segítségére volt - minden autógyártó számára komoly kihívást jelentett. Kénytelenek voltak - elsősorban Amerikában - kartellekbe tömörülni, egyesülni, hogy fel tudják venni a versenyt. Mások csődbe jutva felhagytak az autógyártással. Sajnos a magyarok is erre a sorsra jutottak. A tudás, az akarat ekkor már kevés volt ahhoz, hogy autót készítsenek, autógyárat létesítsenek.

Magyarországon 1895-ben állt forgalomba az első automobil. Hatsek Béla budapesti optikus hozatta Bécsből és jelent meg vele szeptember 25-én Budapest utcáin.

A jármű Benz mannheimi gyárában készült, és olyan típus volt, amely egyedileg, de már kisebb sorozatban készült. Egyhengeres fekvő motorja hátul, az ülések alatt kapott helyet. Meglehetősen zajos és rakoncátlan jószág volt. A járókelők bizalmatlanul, sokszor ellenséges érzelemmel fogadták. Istenkísértésnek tartották, hogy tulajdonosa még családja tagjait is képes volt felültetni a veszedelmes járműre.

1649-ben egy nürnbergi órás, Hans Hautsch ejtette ámulatba városa lakosságát önjárójával, amelyik a korabeli leírás szerint „szabadon megy és nem igényel semmiféle előfogatot, sem lovat, sem mást és egy óra alatt 2000 lépésnyi utat tesz meg. Az ember, amikor akarja, megállíthatja, továbbmehet vele és az egész óraműből van készítve.” Arról akkor nem tudtak, hogy a rugó felhúzásáról a benne elrejtett jobbágylegények gondoskodtak