Zsuppán István: A magyar autó (Budapest, 1994)

Előzmények, kezdeti próbálkozások

Előzmények, kezdeti próbálkozások Az első „maga erejéből” járni ké­pes kocsikat az ókorban a görögök és a rómaiak használtak. Ilyen jár­műről tesz említést például a görög Heliodorosz egy írásában, közölve, hogy templomi szertartásaiknál gyakran alkalmaznak olyan mozgó járműveket, amelyek elé nincsenek igavonók fogva. A Római Birodalomban, majd kétezer évvel ezelőtt, létezett olyan kocsi, ami lovak nélkül ha­ladt. Ilyet persze csak a császárok birtokoltak, isteni mivoltuk ki­hangsúlyozására.A 192-ben meg­gyilkolt Commodus császár hagya­tékából pl. olyan kocsi került elő, amelynek az ülését el lehetett for­gatni, hogy a császár a nap felé for­dulva, vagy annak háttal utazhas­son. Ezek és a még hosszú évszá­zadokon át fel-feltűnő „maguktól menő” kocsik valójában nem ön­járók voltak. A belsejükben elrej­tett rabszolgák - később job­bágylegények - izomerővel hajtot­ták, rendszerint valamilyen egy­szerű forgattyús szerkezet segít­ségével. Az emberi izomerő mellett - úgy 1000 körül - megjelentek az első szélerővel hajtott szárazföldi vitorlás járművek. A mai változatai a jégvitorlások. A rúgóerőt járműhajtásra az 1600-as évek közepén kezdték használni. A rugó felhúzására az emberi erőt azonban továbbra sem tudták nélkülözni. A gőzben rejlő feszítőerőt régen felismerték az emberek, csak mun­kába fogásának módjára nem tud­tak rájönni. Krisztus előtt 120-ban Alexand­riai Heron „Pneumatica” című munkájában, 78 különböző szerke­zet között, egy gőzgépet, az Eoli­­pilát is ismerteti. Ez lényegében egy vízzel töltött, alulról fűtött zárt üst volt, amelyikből két derékszög­ben meghajlított, tengelyként is szolgáló lyukas cső nyúlt ki. A csőtengely egy gömb alakú, a ten­gely körül elforduló edényt tartott, amelyikből több, meghajlított cso­darab állt ki. Az üstben képződött gőz a tengelyen át a gömb alakú edénybe jutott, majd a hajlított csőcsonkokon át a szabadba távo­zott. Ennek a kilövellő gőznek a visszaható ereje hajtotta volna a szerkezetet, aminek elkészítésére tudomásunk szerint sohasem került sor. Az első működő gőzgépet az an­gol Thomas Newcomen szerkesz­tette és építette 1712-ben. James Watt a Newcomen-féle gépet fej­lesztette tovább, és találmányaival megteremtette a gőzgépgyártás alapjait. J. Watt első szabadalmá­nak megjelenési éve 1769. Az első gőzzel hajtott szekér a francia Joseph Cugnot találmánya, 1769-ből. A párizsi tüzérarzenál­ban elkészített járművét ágyúvon­tatásra szánták. Az 1800-as évek elejétől első­sorban Angliában jelentek meg a gőzhajtású közúti kocsik. Mintegy 70 éven át ezek voltak az első, már valóban gépi erővel működtetett járművek. Velük egyidejűleg - de inkább a XIX. század utolsó két évtizedében - sűrített levegővel mozgatott jár­művekkel is kísérleteztek, kevés eredménnyel. A mai autókat hajtó gépezet, a robbanómotor - helyesebben belső égésű motor - ősének gondolata a holland Christian Huyghens fi­zikus nevéhez fűződik. Denis Pa­­pinnel összefogva, 1673-ban kez­dett motorkísérletekkel foglalkoz­ni. Gépüket sikertelenül próbálták puskaporral üzemeltetni. Használhatóbb hajtóanyagnak bizonyult a világítógáz. Igazi ered­ményt elsőként a francia Etienne Lenoir ért el 1860-tól készített mo­torjaival. Közben, sokak munkássága ré­vén (akik között magyarok is talál­hatók), megszületett a villamos forgógép, a villanymotor. 1880-tól - egyebek mellett - járművek haj­tására is igyekeztek felhasználni. A századfordulóra e téren sikereket értek el. De a gőzzel hajtott és a mindinkább hódító robbanómoto­ros járműveknek nem lehettek ver­senytársai. Az autó megszületése előtti idő­szak járműfajtái létrehozásában még nem működtek közre ma­gyarok. Ennek okai a gazdasági, politikai, társadalmi, kulturális vi­szonyokban, iparunk elmaradott voltában keresendők. Nagy válto­zást hozott az 1867. évi kiegye­zés utáni első, 1881-ben elfogadott új ipartörvény. A kedvezmények vonzóvá tették az ipari vállalko­zások - kezdetben a malmok, me­zőgazdasági gépeket előállító, textilipari majd gépgyártó üze­mek - létesítését. Lényegében ez a fellendülés teremtette meg a kö­rülményeket ahhoz, hogy a kül­földön már megszületett autó felnőtté válását a magunk eszkö­zeivel még időben, mi is segíthes­sük. Amíg a belső égésű motorral hajtott új jármű csak kevesek ki­váltsága volt, luxuscélokra, kedv­telésre szolgált, hóbortos, jómódú emberek sporteszközének tartot­ták, addig az autót - építették. Egyedileg, sokszor rendelésre, a vevő kívánságait is figyelembe vé­ve készítették. Ekkor a magyarok még lépést tudtak tartani más, iparilag jóval fejlettebb országok autókészítőivel. Századunk elejétől azonban a változás jelei mutatkoz­tak. Világszerte megnőtt az érdek­lődés a gépkocsi iránt. A kapacitás növelése érdekében nagyobb üze­meket építettek, rátértek az autók sorozatban történő gyártására. Amikor pedig Henry Ford, az 1913-ban létesített új gyárában be­indította futószalagjait és soha nem álmodott darabszámban, olcsó áron ontani kezdte jól használható autó­it, új korszak nyílt az autógyártás-7

Next

/
Oldalképek
Tartalom