Bognár Istvánné et al.: Ismeretek az iparjogvédelmi munkához a könnyűiparban (Budapest, 1979)
II. fejezet. Találmányok, szabadalmak
A fenti rendelkezésben a „kereskedelmi forgalomba hozatal céljára” kifejezés azt jelenti, hogy a kizárólagos jog pl. a személyes használatra nem terjed ki. Ebben megegyezik az ipari és a fajtaszabadalom hatálya. Ugyancsak e kifejezés következménye az, hogyha a vevő a szaporítóanyagot megveszi és azt a következő évben pl. saját gazdaságában szaporítóanyagként használja abból a célból, hogy a termést nem szaporítóanyagként hozza forgalomba, ez az eljárása sem ütközik a szabadalmas jogaiba. Abban az esetben viszont, ha a szaporítóanyagot először nem szaporítóanyagkénti felhasználás céljából hozták kereskedelmi forgalomba, és később a szaporítóanyagot mégis szaporítóanyagként akarják felhasználni, ez a termesztés már beleütközik a szabadalmas jogaiba. A Szt. 68. § fent ismertetett rendelkezésének alkalmazásánál figyelembe kell venni a Vr. 32. § (1) bekezdését is, melynek értelmében „szaporítóanyagnak kell tekinteni a szaporításra alkalmas egész növényt, magot vagy más növényrészt.” E rendelkezés biztosítja a szabadalmas jogainak oltalmát abban az esetben is, ha a fajta termesztése nem az általában szokásos szaporítóanyaggal történik, vagy a fajta vegetatív úton szaporítható. A jogszabályok az oltalom hatályát bizonyos esetekben korlátozzák. A Vr. 32. § (2) bekezdés értelmében „a szabadalmi oltalom hatálya nem terjed ki a szaporítóanyag tudományos célra vagy újabb fajták létrehozása céljából kiinduló anyagként történő felhasználására.” E rendelkezés célja, hogy a fajtaoltalom ne gátolja se a tudományos kutatást, se az újabb fajták létrehozására irányuló nemesítői tevékenységet. Tekintettel arra, hogy korszerű fajtaoltalom sokkal kevesebb országban található, mint korszerű ipari szabadalmi oltalom, ezért a Szt. 68. § (2) bekezdés úgy rendelkezik, hogy „az oltalom alatt álló növény szaporítóanyagát csak a szabadalmas engedélyével szabad olyan külföldi országba szállítani, ahol a növényekre az e törvénnyel megállapított oltalomhoz hasonló oltalom nem áll fenn.” Ez annyit jelent, hogy a külkereskedelmi vállalat — amennyiben nem szabadalmas — a szaporítóanyagot a belföldi szervvel kötött megállapodás esetén is csak akkor szállíthatja külföldre, ha a szabadalmas akár szerződésben, akár szerződésen kívül ehhez kifejezetten hozzájárul. Ilyen esetben ugyanis a szabadalmasnak meg kell vizsgálnia, hogy milyen módon tudja jogait oltalmazni a kérdéses külföldi államban és ha semmi biztosítéka nincs arra nézve, hogy érdekeit meg tudja óvni, meg kell fontolni az exporttól való elállást. A magyar szabadalmi rendszerhez hasonló oltalomnak lehet tekinteni a Növényi Egyezményt (A nemesített növényfajták oltalmára létesült nemzetközi Egyezmény) aláíró államok fajtaoltalmi rendszereit, valamint az NDK és az USA fajtaoltalmát; az USA esetében nemcsak a fajtaoltalmi rendszert, hanem a fajtaszabadalmi rendszert is. 89
