Bognár Istvánné et al.: Ismeretek az iparjogvédelmi munkához a könnyűiparban (Budapest, 1979)
II. fejezet. Találmányok, szabadalmak
lajstromba és a másik licencvevő pedig bejegyezteti, nem léphet fel ellene. Licencszerződést a szabadalmi lajstrom megtekintése nélkül kötni nem szabad. A licencszerződés tárgya a hasznosítási jog engedélyezése, de azt a szerződő feleknek kell meghatározni, hogy ez a jog mire terjed ki, így többek között: — a szabadalmas a hasznosítási engedélyt mennyi időre adja, — a hasznosítási jog területi kiterjedése, pl. ki lehet kötni, hogy a licencvevő csak belföldön hozhat forgalomba, vagy csak a szerződésben megjelölt államokban, — a hasznosítás nagyságrendjét, pl. a gyártható mennyiséget, — mely igénypontokra terjed ki a hasznosítási engedély, pl. ha a találmány tárgya berendezés és eljárás, meg kell határozni, hogy az engedély mire terjed ki. Amennyiben a szerződő felek a szerződésben a fentiekről nem rendelkeznek a Szt. értelmében úgy kell tekinteni, hogy a szerződés minden időbeli és területi korlátozás nélkül minden igénypontra, a hasznosítás minden módjára és mértékére kiterjed. A szabadalmas kizárólagos és nem kizárólagos hasznosítási engedélyt adhat. Kizárólagos hasznosítási engedély azt jelenti, hogy a hasznosítón kívül más — Magyarországon ideértve a szabadalmast is — a licencszerződés tartama alatt nem hasznosíthatja a találmányt. Nem kizárólagos licenc esetén a szabadalmas nem egy, hanem több hasznosítási engedélyt is adhat. Abban az esetben, ha a szerződő felek kizárólagos hasznosításban óhajtanak megegyezni, ezt a szerződésben kifejezetten fel kell tüntetni, mert ennek elmulasztása esetén az engedély nem tekinthető ilyennek [Szt. 17. § (2) bek.]. A szerződő feleket kötelező együttműködés keretében a szabadalmas természetesen köteles a hasznosítót a szabadalommal kapcsolatos jogi körülményekről tájékoztatni, pl. adott-e már hasznosítási engedélyt és milyen feltételekkel. A találmánnyal kapcsolatos műszaki körülményekről és tapasztalatokról azonban csak akkor köteles tájékoztatást adni, ha a szerződésben ilyen jellegű kötelezettséget vállalt. E kötelezettség tartama és terjedelme attól függ, hogy a szerződő felek között milyen jellegű műszaki-gazdasági együttműködés jön létre. A hasznosító a hasznosítási engedélyt csak abban az esetben ruházhatja át, ha a szabadalmas ehhez kifejezetten hozzájárult (allicenc). A hasznosítási szerződés alapja a szabadalom, a felek érdeke tehát, hogy az oltalom ne szűnjék meg. Abban az esetben, ha a hasznosítási szerződésben a hasznosító kifejezett kötelezettséget nem vállal a fenntartási illeték befizetésére, e kötelezettség a szabadalmast terheli. Amennyiben a szabadalom a fenntartási illeték elmulasztása miatt megszűnik, a megszűnésért felelős féllel szemben a másik fél kártérítési igényt érvényesíthet. Előfordulhat, hogy a szabadalmat a hasznosítási szerződés lejárta előtt megsemmisítik, ez annyit jelent, hogy a szabadalom keletkezésére visszaható hatállyal szűnik meg, tehát úgy kell tekinteni, mintha nem is engedélyezték volna. A megsemmisítés jogi következménye az, hogy a hasznosítási engedélyező nem létező kizárólagos jog alapján szerződött és olyan valamire adott engedélyt, amire a hasznosítónak — szabadalmi oltalom hiányában — egyáltalán nem volt szüksége, ti. a találmányt engedély 58
