Bognár Istvánné et al.: Ismeretek az iparjogvédelmi munkához a könnyűiparban (Budapest, 1979)
II. fejezet. Találmányok, szabadalmak
használat legyen (vállalati, szövetkezeti, kisipari tevékenység). Ha valaki otthon dolgozta ki a találmányt, tehát olyan valaki, akinek az elsőbbség időpontjában gazdasági tevékenységre jogosultsága nincs, az később már nem jogosult az előhasználatra. Hangsúlyozni kell, hogy csak nyilvánosságra nem jutott használat alapján van lehetőség az előhasználati jog megállapítására, ha a használat nyilvánosságra jutott, akkor az újdonságrontó, fel lehet szólalni vagy megsemmisítést lehet kérni. Az előhasználati jog természetesen nem korlátlan, nemcsak abban az értelemben, hogy a bejelentés időpontjában fennálló előállítás, használat, illetőleg előkészület mértékéig áll fenn, hanem abban is, hogy átruházni csak a vállalattal vagy a megfelelő üzemegységgel lehet. Ez is érthető, ti. ilyen korlátozás hiányában az engedélyezett szabadalomnak nem lenne értéke. Ha az előhasználó nem kért szabadalmi oltalmat, nem illeti meg, hogy több joggal rendelkezzék, mint a szabadalmas. Az előhasználat mellett a PUE 5 tér cikkének rendelkezései alapján a szabadalomhoz fűződő kizárólagos jog nem terjed ki a nemzetközi közlekedésben részt vevő szállítóeszközökön alkalmazott találmányokra (pl. hajó, vasút, repülőgép, gépkocsi), amennyiben a jármű időlegesen vagy esetlegesen tartózkodik az ország területén. E rendelkezés célja az átmenő forgalom zavartalanságának biztosítása. A Szt. 14. § (2) bek. értelmében ez a kedvezmény nemcsak a PUE-t aláíró államokat illeti meg, hanem azokat is, amelyek a magyar szállítóeszközök részére is ugyanezt a kedvezményt biztosítják (viszonosság). A Vr. 7. § értelmében az előhasználót mindaddig jóhiszeműnek kell tekinteni, amíg be nem bizonyosodik, hogy az előhasználat a szabadalmi oltalom alatt álló találmányt kidolgozó feltaláló tevékenységén alapszik. Ez annyit jelent, hogy a szabadalmasnak kell bizonyítania azt, hogy az előhasználó a szabadalmazott találmány feltalálójától szerezte meg a megoldást. Az előhasználat szempontjából nem lényeges az sem, hogy az előhasználati jogot igénylő nem jogellenesen jutott a találmányhoz, pl. a feltaláló más vállalatnál dolgozó barátjával közölte a megoldást és azt ott — nyilvánosságra jutás nélkül — használták. Ez a használat a szabadalommal védett találmányt létrehozó feltaláló tevékenységén alapszik, tehát előhasználati jog nem származhat belőle. Gyakran fordul elő a vállalatoknál, hogy újítással kapcsolatban helytelenül hivatkoznak előhasználatra. Ismételten előfordult, hogy a megoldást először újításként nyújtotta be az újító, majd az újítási javaslat tárgyát benyújtotta szabadalmi bejelentésként is. (Az előhasználati jog szempontjából teljesen mindegy lenne, hogy a szabadalmi bejelentés benyújtására az újítás beadása előtt vagy után kerül sor, a lényeges az, hogy a vállalat mikor fogadta el a javaslatot, mert az elfogadást már komoly előkészületnek lehet tekinteni, ha pedig a vállalat a bejelentés időpontjában már hasznosítja az újítást, nem vitás, hogy a használat az elsőbbségi nap előtt kezdődött.) A vállalat az újítóval hasznosítási szerződést köt. A szabadalom engedélyezése után a feltaláló-újító közli a vállalattal, hogy a már szabadalmi oltalom alatt álló találmány további hasznosítását nem engedélyezi. Ha a vállalat erre azzal válaszol, hogy 53
