Bognár Istvánné et al.: Ismeretek az iparjogvédelmi munkához a könnyűiparban (Budapest, 1979)
II. fejezet. Találmányok, szabadalmak
A szabadalmi oltalom terjedelme. Szt. 13. § A szabadalmi oltalom hatályát a törvény határozza meg, a szabadalmi oltalom terjedelmét — Szt.-ben meghatározott keretek és feltételek között — viszont a szabadalmas határozza meg az általa szerkesztett igénypontokban. A szabadalmi bejelentés műszaki tartalmát a leírás, kivonat, a rajzok és az igénypontok alkotják. A leírás és a rajzok az igénypontokban meghatározott találmányt magyarázzák, az igénypontokat ezek alapján lehet és kell értelmezni. Az igénypontok vonják meg a találmány tárgyi terjedelmét, csak az igénypontok alapján lehet egyértelműen megállapítani, hogy a szabadalmi oltalom milyen termékre vagy eljárásra vonatkozik. A találmányt egy' vagy több igénypontban lehet meghatározni, több igénypont esetén igénypontsorozatról beszélünk. Az első igénypont a főigénypont, a többi igénypont ehhez kapcsolódik. Attól függően, hogy ez a kapcsolat milyen jellegű, egyenértékű megoldások esetén mellérendelt igénypontokat alkalmazunk, míg aligénypontok felhasználására akkor kerül sor, ha az a főigénypontra utalással az abban foglalt megoldás kiviteli alakját vagy foganatosítási módját tartalmazza. Az igénypont tulajdonképpen — nyelvi szempontból sokszor igen csúnya körmondat, amely szabadalomjogilag két igen fontos — kötelező — részből áll: a tárgyi körből és a jellemző részből. Tárgyi kör: Ebben kell meghatározni a találmánynak azokat az elemeit, melyek már ismertek. (Minden találmány az emberiség eddig megszerzett tudásának a továbbfejlesztése, nincs olyan „világrengető” találmány, melynél a feltalálónak ne kellett volna a már meglevő felhalmozódott műszaki tudásra és ismeretekre támaszkodnia. Az előzőkből pedig már tudjuk, hogy ami ismert, az nem képezheti oltalom tárgyát, ami tehát a tárgyi körben van, az nem képezi a szabadalom tárgyi terjedelmét.) Jellemző rész: Az újat, azt ami eddig még nem volt, azt a jellemző részben kell meghatározni. Ennek alapján lehet, és vita esetén kell megkülönböztetni a találmányt minden más megoldástól. Vita esetén azt kell vizsgálni, hogy a főigénypont jellemzői például megegveznek-e a bitorló által alkalmazott megoldással; amennyiben a bitorló a főigénypont minden jellemzőjét megvalósítja, bitorlást követ el, akkor is, ha az általa alkalmazott megoldás nemcsak a főigénypont jellemzőit, hanem azon felül még más jellemzőket is felmutat. Nem áll fenn a bitorlás viszont abban az esetben, ha a főigénypont akár egyetlen jellemzője is hiányzik a másik fél megoldásából. 4* 51
