Bognár Istvánné et al.: Ismeretek az iparjogvédelmi munkához a könnyűiparban (Budapest, 1979)
II. fejezet. Találmányok, szabadalmak
(karburátor). A ma üzemelő sok százmillió motorban is a Bánki—Csonka-alapelven működő porlasztót alkalmazzák. A két feltaláló 1893-ban jelentette be találmányát szabadalmi oltalom megszerzése céljából és azt meg is kapták. Miután csak magyar szabadalmat kértek, annak hatálya csak Magyarországra terjedt ki. Ugyanabban az időben hasonló elven működő porlasztót jelentett be Németországban Maybach is, aki azonban nem kapott szabadalmat, tekintettel arra, hogy a Bánki—Csonka-találmány korábbi lévén, újdonságrontó volt a német bejelentésre és így a német Szabadalmi Hivatal elutasította. Franciaországban azonban, ahol nem volt újdonságvizsgálat, Maybach megkapta a francia szabadalmat. Pontosan ebben az időben indult meg az Egyesült Államokban a nagyhírű Ford „T” modell kidolgozása, melyben oroszlánrésze volt a magyar Galamb Józsefnek. Ehhez a kocsihoz is szükség lett volna egy jó porlasztóra, de sem Ford, sem Galamb nem szerzett tudomást a Bánki—Csonkaporlasztóról. Eddig a tények és most nézzük meg mi a tanulság. A Bánki—Csonka-találmányra engedélyezett szabadalom jogosítottja a Ganz gyár volt. Vagy a Ganz gyár, vagy a feltalálók, vagy mind a ketten elfelejtették, esetleg nem is gondoltak arra, hogy a találmányra külföldön is szabadalmi oltalmat kérjenek. A mulasztásnak komoly következményei voltak. Németországban ugyan nem adtak másnak szabadalmat a porlasztóra, de miután Bánkiék sem kaptak szabadalmat, a magyar találmányt bárki szabadon gyárthatta, tehát a magyar feltalálók szellemi alkotását ingyen használhatta fel. Franciaországban még rosszabb volt a helyzet, ott más kapott szabadalmat a találmányra. A szabadalmat valószínűleg meg lehetett volna támadni, és tegyük fel, hogy az oltalmat a francia bíróság megsemmisíti. A megsemmisítés azonban még mindig nem jelentett volna semmit, mert a bejelentés elmulasztása következtében ugyanaz a helyzet állt volna elő, mint Németországban, bárki szabadon gyárthatta volna a porlasztót. Az Egyesült Államokban Ford és Galamb nyilván utánanéztek, hogy nincs-e olyan megoldás, amelyet porlasztóként használhatnak. A vizsgálat ilyen esetben elsősorban az engedélyezett szabadalmaknál kezdődik. Ha a Bánki—Csonka-találmányt bejelentették volna az Egyesült Államokban, annak szabadalmi leírása — a szabadalom engedélyezése után — rendelkezésre állt volna. A bejelentés elmulasztása így egy jelentős üzlet elmaradásával járt, miután ott nem tudtak a magyar porlasztóról. A szabadalom tehát igen komoly piaci versenyeszköz, nemcsak abban az értelemben, hogy a szabadalmas részére jogot biztosít, hanem úgy is, hogy elősegíti a licenckereskedelmet. A találmány, mint a műszaki fejlesztés egyik legjelentősebb tényezője, gazdasági értéket képvisel. E gazdasági érték megőrzésére két lehetőség áll fenn — a találmány titokban tartása és a — szabadalmi oltalom. A titokban tartás csak egészen kivételes esetekben alkalmas a találmány értékének megőrzésére. Ha a találmány tárgyát képező műszaki megoldást más is kidolgozza, 36
