Bognár Istvánné et al.: Ismeretek az iparjogvédelmi munkához a könnyűiparban (Budapest, 1979)

II. fejezet. Találmányok, szabadalmak

a titokban tartás már semmiféle oltalmat nem biztosít, a tudományos-műszaki fejlődés állandó gyorsulása következtében pedig számolni kell azzal, hogy amit ma kitaláltam, azt holnap már más is kitalálhatja. Ilyen esetben jogaimat csak a szabadalom tudja megvédeni. Éppen az elsőbbség biztosítása érdekében fontos, hogy a találmány bejelentése a szabadalmi oltalom megszerzése céljából minél előbb megtörténjék.

(A szabadalommal és a titokvédelemmel kapcsolatos rendelkezéseket a mellékletek tartalmazzák.)

A szabadalmi oltalom tárgya

A szabadalmi törvény (a továbbiakban: Szt.) 1. §-a értelmében csak az a találmány szabadalmazható, amelyik új, haladást jelent, műszaki jellegű megoldást tartalmaz és a gyakorlatban alkalmazható. A Szt. tehát nem határozza meg a találmány fogalmát, hanem csak azt szabja meg, hogy a találmányok közül melyek azok, amelyek szabadalmi oltalomban részesülhetnek. A szabadalmi törvények majdnem kivétel nélkül mind ezt a megoldást követik.

Újdonság. Szt. 2. §

„Új a megoldás, ha nem jutott olyan mértékben nyilvánosságra, hogy azt szakember megvalósíthatta.” (Szt. 2. §.) A Szt. végrehajtásáról szóló 4/1969. (XII. 28.) OMFB—IM sz. rendelet (a továbbiakban: Vr.) értelmében a megoldást akkor kell nyilvánosságra jutottnak tekinteni, ha az bárki számára hozzáférhetővé vált. E rendelkezések annyit jelentenek, hogy azok a műszaki megoldások, melyek a találmány bejelentésének időpontjában nyilvánosságra jutottak — szabadalomjogi kifejezéssel: a technika állásához tartoznak — nem tekinthetők újnak. Nem az a lényeges, hogy milyen módon és hol került nyilvánosságra a megoldás, hanem csak az, hogy olyan nyilvánosságra jutás következett be, melynek alapján a megoldás bárki számára hozzáférhetővé vált.

A nyilvánosságra jutás önmagában azonban még nem újdonságrontó, az csak akkor válik azzá, ha az olyan mértékű, hogy annak alapján szakember a megoldást meg tudja valósítani. Nem újdonságrontó pl. olyan újságcikk, mely közli, hogy a találmánynak mi a célja, milyen eredményt tud elérni, ha ezek az adatok nem elegendők ahhoz, hogy szakember azok felhasználásával a találmány tárgyát képező megoldást megvalósítsa; de ha az újságcikk a megoldás műszaki lényegét oly mértékben tárja fel, mely a fentiek szerinti megvalósítást lehetővé teszi, már újdonság rontónak számít.

Az újdonságrontás legtöbb esetben nyomtatott formában jelenik meg: könyv, folyóirat, szabadalmi leírás stb. De újdonságrontó hatású lehet pl. a kézírás vagy akár gyorsírás, ha ahhoz bárki hozzáférhet. A példányszám sem döntő, közkönyvtárban elhelyezett egy példány is újdonságrontó (pl. disszertáció), mert bárki hozzáférhet, de 100 példány sem újdonságrontó, ha az üzemi titok tárgya mindaddig, míg titok37