Bognár Istvánné et al.: Ismeretek az iparjogvédelmi munkához a könnyűiparban (Budapest, 1979)
I. fejezet. Tudományos-műszaki haladás és gazdaságirányítás
Az ár- és költségszerkezet módosítása A magyar gazdaságban az árrendszer szerepe 1968 óta jelentősen megnövekedett. Az árak funkciója bővült, a népgazdasági tervek kialakításában, a gazdasági döntések meghozatalában és azok végrehajtásának — a gazdálkodás eredményességének megítélésében, továbbá a népgazdasági, a vállalati és az egyéni érdekek összehangolásában. / Az árrendszer alapkoncepciója, hogy az árak arányai egyaránt juttassák érvényre a termelés társadalmi költségeit, az eladók és vevők értékítéletét, valamint az állami preferenciákat. A tudományos-technikai haladás ösztönzésében betöltött szerepére első közelítésben az jellemző, hogy a magyar árrendszer és a pénzügyi, érdekeltségi rendszer a gazdálkodó szervek számára előnyössé teszi a nemzetközi megítélés szerint is korszerű, jó minőségű termékek előállítását és felhasználását. A nyereségérdekeltség rendszerében működő vállalatok fejlődési lehetőségeit és a személyi jövedelmek alakulását is befolyásolja a hazai és külső piacokon elért ár, illetve az abban realizált nyereség. A nyereségérdekeltség körülményei között a vállalat abban érdekelt, hogy beszerzéseinél mérlegelje a lehetséges beszerzési források árfeltételeit és vásárlásainál a felhasználói szempontból is előnyös árfeltételekben egyezzen meg. Értékesítésében ugyanakkor az általa előállított termékek között egyre nagyobb részarányt képviseljenek a keresett, korszerű, jó minőségű termékek, melyek a szocialista és kapitalista piacokon egyaránt rentábilis áron értékesíthetők. A termékszerkezet javítását ily módon az ár- és pénzügyi rendszer a műszaki fejlesztés követelményeivel összhangban ösztönzi. Az árrendszer a termékstruktúra javítására azzal ösztönzi a vállalatokat, hogy az egymással helyettesítési kapcsolatban álló és rokontermékek körében a népgazdasági hasznosságot teszi az árképzés kritériumává. A pénzügyi érdekeltségi rendszerben a vállalatnak jelentős előnye adódik a népgazdaság számára hasznosabb termék magasabb árában realizálódó nagyobb nyereségből. A tervezési rendszer pedig tág teret biztosít a jövedelmezőbb termékstruktúra kialakításában a gazdálkodó szerveknek. Ily módon a vállalatok, abban érdekeltek, hogy a magas használati értékű termékek részarányát emeljék, szorgalmazzák a termékek mind több termelési cikluson történő átfuttatását és ugyanakkor előállítsák az elavult termékek termelését. A magasabb használati értékhez igazodó ár, rendszerint nagyobb jövedelmezőséget biztosít a termelőnek és előnyös a felhasználónak is. Árrendszerünkben az egyes homogén termékcsoportokban az egymást helyettesítő rokontermékek körében az árarányokat használati értékarányok szerint kell meghatározni. Ez azt jelenti, hogy egy-egy cikkcsoport árszintje igazodik a társadalmi ráfordításokhoz és a külpiacok áraihoz, de az adott árucsoportokon belül a választékok, méretek, anyagösszetétel, minőség stb. szerinti árarányok a felhasználók számára hasznos tulajdonságoknak megfelelően differenciálódnak. A használati értékarányok meghatározásánál a termék hasznos tulajdonságait 24
