Bognár Istvánné et al.: Ismeretek az iparjogvédelmi munkához a könnyűiparban (Budapest, 1979)
I. fejezet. Tudományos-műszaki haladás és gazdaságirányítás
mérséklésére hivatott abban az esetben, ha a szabályozás általános rendszere ismert objektív okokból kifolyólag nem teszi lehetővé a társadalmilag indokolt bérfejlesztési ütem megvalósulását. A másik módszer az egész népgazdaságban alkalmazható és meghatározott követelményekhez köti a bérkedvezmény nyújtását. A rendszer azon vállalatokat preferálja, amelyek — az üzem- és munkaszervezési program keretében munkaerő-felszabadítást, átcsoportosítást hajtanak végre, ill. termelőberendezéseik intenzív kihasználásának fokozását műszakszám emelésével kívánják megvalósítani, — gyakorlati programokat dolgoznak ki és hajtanak végre a gazdaságos termelési szerkezet kialakítására, a gazdaságtalan termelés részarányának visszaszorítására, az anyagmozgatás gépesítésére, az exportarány fokozására stb. Az erre vonatkozó vállalati elgondolásokat — minisztertanácsi határozat alapján — az ágazati minisztériumokhoz kell benyújtani. A javaslatokat az ágazati miniszter hagyja jóvá, a munkaügyi miniszterrel egyeztetett elvek alapján. A preferenciakeret anyagi fedezetének mértékét az éves népgazdasági tervek rögzítik. A preferenciák — amennyiben objektív módon, a népgazdasági célokat szolgáló fejlesztésekhez kerülnek odaítélésre — jó lehetőséget biztosítanak a népgazdaságfejlesztés központi irányainak megfelelő helyi tevékenység kialakítására, s ezen belül a tudományos-műszaki haladás ösztönzésére. Ezzel szemben a központi bérpolitikai intézkedések meghozatalában nem szerepel szempontként a technika fejlesztésére történő ösztönzés. Az 1968-ban bekövetkezett minőségi változás után 1972-ig néhány nem termelő — egészségügyi, pedagógus — területen 1973-ban az ipari munkásság körében került sor bérpolitikai intézkedésre. E bérrendezések elsősorban a bérfejlesztésben elmaradott területek szintrehozását, a kereseti aránytalanságok felszámolását szolgálták. A központi bérpolitikai intézkedések a következő időszakban is elsősorban a kívánatos kereseti arányok kialakulását, s ennek megfelelően az elosztási funkció erősítését hivatottak szolgálni, de szándékunk — műszakpótlék nyújtásával a több műszakban, folyamatos munkarendben dolgozók anyagi elismerésének növelése, többek között annak érdekében, hogy a nagyértékű, magas termelékenységű gépek és termelőberendezések fokozottabb kihasználásának munkaerő-ellátása biztosított legyen. d) Mindezek mellett külön központi pénzügyi intézkedésekkel is segítik a vállalati feladatok megoldását. Ezek támogatást nyújtanak a vállalatok termelési, értékesítési, export és fejlesztési céljainak elérésére. Fő formái: termelői árkiegészítés, dotáció, fogyasztóiár-kiegészítés, állami visszatérítés stb. Folyósításuk feltételeit az intézkedést kiadó szervek, a felügyeletet ellátó és az ágazatilag illetékes hatóság véleményének figyelembevételével határozzák meg. 23
