Bognár Istvánné et al.: Ismeretek az iparjogvédelmi munkához a könnyűiparban (Budapest, 1979)
IV. fejezet. Az újítás
aki az újítás kivitelezésében vagy bevezetésében közreműködik, sokszor kiegészíti vagy fejleszti a megoldást. Ez a tevékenység azonban nem jelenti azt, hogy társszerzői jogviszony jön létre az újítási javaslat benyújtóival; Semmi akadálya nincs annak, hogy ez a személy az általa kidolgozott műszaki többletet újításként beadja. Ez azonban már az előzőtől független újítási jogviszony, annak ellenére, hogy a kettő között esetleg szoros műszaki kapcsolat áll fenn. A szerzőség kérdésében kétféle vitára kerülhet sor: az egyikben az újítók, azaz az újítási szerzőséget maguknak igénylő személyek egymással állnak szemben, a másik pedig, amikor a javaslattevő a vállalattal szemben óhajtja érvényesíteni újítói jogait. Abban az esetben, ha valaki mással szemben akarja szerzőségi vagy társszerzőségi igényét érvényesíteni, legkésőbb az újítás hasznosításának megkezdésétől számított egy év alatt fordulhat a bírósághoz [R. 14 §. (4)]. Az egy év jogvesztő határidő eltelte után tehát az igényt bírói úton érvényesíteni nem lehet. Több nehézséget okoz, ha az újítói jogokat a vállalattal szemben kell érvényesíteni. E kérdés vizsgálatánál nagyon fontos annak ismerete, hogy mikor van szükség egyáltalán arra, hogy az újító vállalattal szemben újítói jogait érvényesítse. Abban az esetben, ha az újítási javaslatát a vállalathoz benyújtotta, újítói jogait érvényesítette, a benyújtott javaslattal kapcsolatban újítói jogainak újbóli érvényesítésére nincs szükség. Ha a vállalat a javaslatban benyújtott megoldást hasznosítja, de a megoldást újításként nem ismeri el, akkor a díj követelésével az újító már nem újítói jogait érvényesíti, hanem éppen az érvényesített újítói jogok alapján az őt megillető díjazást követeli. Ebből viszont az is következik, hogy a díjazási igényt csak a hasznosítás megkezdése után lehet érvényesíteni és a díjazási igény elévülése nem az újítási javaslat benyújtásának vagy elfogadásának időpontjában kezdődik, hanem a hasznosítás megkezdésekor. A R. 4. § (1) bekezdése tehát csak akkor kerül alkalmazásra, ha a javaslattevő által kidolgozott megoldást a vállalat hasznosítja, de a javaslattevő szabályos újítási javaslatot nem nyújtott be. Ebben az esetben ugyanis a hasznosítás megelőzi az újítási javaslat benyújtását. Ha most a javaslattevő, kinek megoldását a vállalat újítási javaslat benyújtása nélkül hasznosítja, a hasznosítás megkezdése után szabályos újítási javaslatot nyújt be, tulajdonképpen olyan megoldásra tesz javaslatot, amelyet a R. 2. § (2) bekezdése értelmében nem lehetne viszonylag újnak tekinteni. E rendelkezés alól tesz kivételt a R. 4. § (1) bekezdése, amely lehetővé teszi, hogy olyan megoldás esetében, melynek hasznosítása közvetlenül a szerzőre vezethető vissza, az újító a hasznosítás megkezdése után is szabályos újítási javaslatot nyújthat be és javaslatát nem lehet elutasítani viszonylagos újdonság hiánya miatt, feltéve, ha a szabályos javaslat benyújtására a hasznosítás megkezdésétől számított 6 hónapon belül kerül sor. Nem szerzőségi igény érvényesítése az újító követelése abban az esetben sem, ha a vállalat a javaslatot azért utasította el, mert azt nem tartotta hasznosíthatónak vagy nem kívánta hasznosítani, de az elutasítást követően mégis hasznosítja. Az újító ugyanis az újítási javaslat benyújtásakor bejelentette szerzőségi igényét, ezt megismé-166
